Most egy bárd újjászületését szeretném bemutatni, de inkább képekben. Történt ugyanis, hogy Kohári Pisti barátomékat meglátogattuk Pengyomhegyen, és a sok érdekes látnivaló közt megakadt a szemem, egy vélhetőleg orosz gyártású, leharcolt bárdon. Addig, addig fájdította a szívemet a látvány, míg elkértem Pistitől egy kis renoválásra. Ezt mutatom meg néhány képben.
Hozzátartozik a történethez, hogy nem a konyhából került elő, a jobb napokat látott eszköz, hanem udvari szolgálaton volt, a jószágok etetésében segédkezett.
Az eredeti nyél törött volt, de a szigetelőszalag egyben tartotta:
Kicsit rozsdás.:
Felcsiszolva:
A nyers markolatok:
És a kész mű, olajjal melegen beeresztve:
Tisztelettel köszönöm,hogy nagyanyai örökségemről ilyen formában is megemlékezel,és főleg,hogy mióta kezeügyébe került,milyen,az emlékhez méltó formában használhatom!
VálaszTörlésGratulálok a blogodhoz Soma!Ne foglalkozz Te azzal,ki ír be,ki nem,mennyien olvassák,szerintem Te azon legyél,hogy magvas gondolataidat,élményeidet és lényegében Önmagadat megoszd itt a nagyvilággal!Ehhez (is) kívánok Neked jó egészséget!
-kp-
(Elírtam:nem kezeügyébe,hanem a Te kezedügyébe került...)
VálaszTörlés