2018. december 31., hétfő

B.U.É.K.

Sziasztok!

Eljött az év utolsó napja.
Ezúton szeretnék mindenkinek (aki még olvassa ezt a blogot)
Boldog Új Esztendőt kívánni!
Jövőre találkozunk!

Sziasztok!

2018. december 28., péntek

Visszatekintés.

Sziasztok!

Közeledik az év vége, ideje számadást készíteni.
Ha egy szóval akarom összefoglalni ezt az évet, akkor a keresett szó a pocsék! A tavalyi év utolsó napján meghalt egy barátom. Igaz az utóbbi években nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, de az utolsó időszakban többször meglátogattam a kórházban és Karácsony előtt is én vittem haza. Váratlanul ért Gábor halálhíre.
Aztán márciusban egy másik, fiatalabb barátom temetésére kellett mennem. Előjel nélküli, felfoghatatlan. Arnoldot egy pénteki napon kísértük utolsó útjára.
A következő hét keddjén édesapám hagyott itt minket. Előző nap még megborotváltam, majd kedd délelőtt örökre elaludt.
Teltek, múltak a hetek és eljött a nyári szabadság ideje. A két hét pihenés tervezete a mindennapos horgászat volt. Egyszer sem jutottam ki. Imádott feleségem labor eredményei annyira rosszak voltak, hogy az az orvos két hét kórházi kezelést írt elő. Legalább azt elértük, hogy nem kellett bent aludnia. Reggel vittem, délután hoztam. Mivel a baj nem jár egyedül, szeretett kiskutyánk is megbetegedett. Két hét alatt két rendelőben, négy állatorvos sem tudta eltalálni, hogy mi a baja. Szombaton irány Pest, Állatorvosi Egyetem. Ott megállapították a baj okát, de sok jóval nem kecsegtettek. Fájó szívvel, de fent hagytuk a kiskutyánkat Pesten. Hétfőn, mikor érdeklődtünk azt tanácsolták, hogy engedjük el mert ez már neki sem jó. Kedden felmentünk érte, hogy haza hozzuk. Itthon alig találtunk állatorvost aki hajlandó volt kijönni elaltatni. És amikor Susi épp hogy csak átszenderült az örök vadászmezőkre, ez a jó ember már a névjegykártyáját nyomkodta a kezembe, hogy máskor is őt keressük. Agyrém.
Aztán később egy szombati napon olvastam a hírekben egy családi csetepatéról, aminek a vége egy öngyilkosság lett. Kiderült, hogy ismertem az áldozatot. Teljesen felfoghatatlan volt a dolog, mert egy jószívű, dolgos, becsületes, remek ember volt.
Most pár hete egy korunkbéli barát hagyott itt minket. Régen a koncerteken találkoztunk, most a temetéseken jönnek össze az öreg rockerek. Timba temetésén is voltunk még páran.
És, hogy az év vége se teljen nyugodt pihenéssel, ma itt hagyott minket a tizenhat éves cicánk is. Egy ideje lehetett számítani erre, hisz alig evett és szó szerint csont sovány volt, de az utolsó két napban rohamosan hagyta el az ereje. Ma reggelre ő is jobb létre szenderült.
Én már nagyon várom, hogy véget érjen ez az év! Nem mintha dátumok közé lehetne szorítani a rossz dolgokat, de remélem, hogy jövőre sokkal jobb évünk lesz!
Azért egy pozitív dolgot is meg kell említenem. Susi halála után annyira üres volt az udvar és a lelkünk, hogy hazahoztunk egy kis kis szőrgombócot, aki azóta egy igazi haramiává nőtte ki magát! De így imádjuk!

Sziasztok!

2018. december 23., vasárnap

Visszatértem!

Sziasztok!

Üdvözlök mindenkit aki erre a blogra tévedt!
 Pár éve már nem írtam ide semmit, egyrészt a legendás lustaságom miatt, másrészt a haszontalan dolgokra pazarolt idő miatt. A leghaszontalanabb időtöltésem a Facebook volt. Igen múlt idő! Kb egy hónapja felfüggesztettem a fiókomat és jelentem, jól vagyok! 😃 
Nem ígérem, hogy mostantól heti rendszerességgel írok ide, de mindenképp sűrűbben mint eddig. Ismét előveszem a régi hobbimat, megpróbálok késeket fabrikálni. Hosszú folyamat lesz, hisz meg kell teremtenem a feltételeket. Építeni akarok egy szalagcsiszolót, és egy gázkohót, hogy kovácsolhassak.
Emellett sajnos örököltem egy hobbi kertet. Igen sajnos, mert ez azt jelenti, hogy édesapám meghalt. Első gondolatom az volt, hogy eladom, de most úgy gondolom, hogy megpróbálom tovább vinni az ő munkásságát. Sok dolog lesz vele, hisz a tavalyi év kompletten kimaradt a művelésből.




Nos ezek a tervek a jövőre nézve. 

Sziasztok!