Koira emlékére.

Sziasztok!

Ez most nem egy szokványos blog bejegyzés, mert ezzel az írással emléket szeretnék állítani egy hűséges barátnak, önzetlen társnak az április 14.-én elhunyt Koira (ejtsd: Kojra) kutyámnak.

Törökszentmiklósról hoztuk el pár hetes szőrgombóc korában. Németjuhász anyuka és belgajuhász apuka szerelem gyermekeként látta meg a napvilágot. Tulajdonképpen nem mi választottuk őt, hanem ő minket! Az egyik testvére a szomszédunkba került és játék közben az egyik fülében eltört a porc, ezért néhány ismerős Kajlának szólította.

Szerette ha vakargatjuk a hasát.

 De ha odakint dörgött az ég, vagy tűzijáték volt, akkor (is) bent volt a lakásban.

 És mivel nagyon szerettük, a kanapéra is feljöhetett.

 Sokat sétáltunk és voltunk a Bükkben is kirándulni. Azt nagyon élvezte!

 Meleg napokon szeretett a két tuja közt hűsölni.

 Mikor renováltam a házát kinyilvánította, hogy ki is a tulajdonos! :)

 Ha kellett tudott modell is lenni.

 De fő tevékenysége a kapu őrzése volt, amit remekül végzett! Ha idegen járt az utcában majd szétszedte a kerítést, de ha ismerős jött, akkor csendben volt. Egyszer összezördültem bidambidamokkal akik később csoportosan megjelentek a kapu előtt. Ha nincs Koira bemásztak volna a kerítésen, de így nem igazán volt bátorságuk hozzá.

Egy szó mint száz, nagyon jó társ volt, nagyon szerettük. Idén lett volna 11 éves.
Talán felmerül a kérdés, miért csak most írok az elvesztéséről? Az egyik ok: nem volt jó a számítógépem. De ez nyomott kisebb súllyal a latban. Eddig nem tudtam volna írni, az érzelmek nagyon el tudják önteni az embert. Most sem volt könnyű. Hiába tudja az ember, hogy be fog következni, erre nem lehet felkészülni.
Legyen neki könnyű a föld!

Sziasztok!

Tegnap a jó időt kihasználva pörgettem egy kicsit.
 Elsőnek egy pálinkás pohár készült egy barátomnak akit estére vártam szalonna sütésre. (Sajnos az eső közbeszólt. :( )

 A pohárkából visszamaradt anyagból még ki tudtam hozni ezt a tálkát.

Ezeknek az anyaga nyírfa volt.

Aztán egy másik darab fából még elkészült ez a kehely:

Ennek sajnos nem tudom a származását, de jó illata volt a forgácsának! :)

Sziasztok!

Sziasztok!

Ha van még aki olvassa ezt a blogot, akkor neki szól a következő bejegyzés! Senkire sem neheztelhetnék, ha megunta a várakozást a következő post-ra, hisz 2013-at komplett kihagytam. :(

De most megint van mit megmutatnom!

Egyszer már írtam az új hobbimról, a faesztergálásról. Idáig csak a magam építette (elég gagyi) gépen dolgozgattam és csak két csúcs közé befogott forgástesteket tudtam készíteni. Kicsit már untam a gyertyatartókat, gyűrűtartókat. Pár hete sikerült egy fél profi esztergát vennem, és csináltatni hozzá egy-két apróságot, de most már használható! :)

Ma végre elkészítettem az első üregelt tárgyamat, egy pohárkát. Anyaga szerintem dió, és elkészülte után a próbamérés 4 cl pálinka befogadását eredményezte. Most éppen nagyon boldog vagyok! Áprilisban talán még boldogabb leszek, ha a kovács ismerősöm elkészíti a megrendelt késeket, akkor már lesznek jó szerszámaim is! :

Íme a pohárka:

Sziasztok!