Kontárkodás a gasztronómiában.

Sziasztok!

Most egy kicsit főzni fogok. Alapvetően szeretek főzőcskézni, de ha véletlenül valami főzős műsorba botlok tévézés közben, különösen kedvem támad a konyhában ténykedni. Egy magam kiötlött receptet szeretnék megosztani.
Három fő részére készült az étel, arányokat igény szerint módosítani kell.

Mézes aszalt szilvával töltött rozmaringos csülök.

Hozzávalók:
3 db csont nélküli csülök
12 db aszalt szilva
méz
só, bors
1 kis fej zúzott fokhagyma
9 szál friss rozmaring
Bacon szalonna

A mártáshoz:

1 diónyi vaj
1 kis gyömbér
1 dl vörösbor
2 dl paradicsomlé (házi, sűrű)
1 dl főzőtejszín
csipet fahéj
1-2 kk cukor

Körethez:

Burgonya
zsemlemorzsa

Akkor kezdjük el!
 A megtisztított csülköket kicsit megnyitva sózzuk, borsozzuk és kiterítjük.

 Az aszalt szilvákat félbe vágjuk és egy tálkában összeforgatjuk a mézzel majd a hús közepére helyezzük.

A hús széleivel betakarjuk a tölteléket és körben bekenjük a zúzott fokhagymával.
Alufóliára helyezzük a húst és rárakjuk a rozmaring ágakat.

Most következnek a szalonna szeletek. Ugyan a hozzávalóknál „bacont” írtam, de én kolozsvári szalonnát használtam, mert a kis boltban ahol vásárolok leszeletelték vékonyra. Köszi Zsuzsi! :)

Ezután az alufóliát összetekerjük a végeit felfelé kunkorítva, nehogy az értékes lé kicsöpögjön. Rácsra vagy tepsibe helyezve betesszük a sütőbe és kb 150 celsius fokon két, két és fél óráig sütjük.

Most van időnk elkészíteni a köretet és a mártást. A burgonyát meghámozzuk, feldaraboljuk és feltesszük főlni. Ha kész, akkor leszűrjük és megforgatjuk zsemlemorzsában, majd elterítjük egy tepsiben amit előtte jó alaposan kikentünk vajjal. Mehet is be a sütőbe a hús alá. Időnkét kivesszük és átforgatjuk. Mikor majd levesszük az alufóliát a húsról, a benne maradt pecsenyelevet is rá önthetjük a krumplira. Ha jól csináltuk, akkor valami ilyesmit kell kapnunk:

Jöhet a mártás. A gyömbért meghámozom és ezzel a hámozóval vékony szeleteket vágok belőle. Serpenyőben vajat olvasztok, ráteszem a gyömbért és elkezdem párolni. Pár perc után felöntöm vörös borral és így párolom tovább. Közben ízesítem fahéjjal. Egy kicsit forralt bor jellege van még most, de ez nem baj! :) Kicsit később felöntöm a paradicsom lével, majd a cukrot is hozzá teszem a savanyúság ellensúlyozására. Ha úgy érezzük, hogy nemsokára kész akkor hozzá öntjük a tejszínt. Jól kiforraljuk és kész is. Kóstoljuk meg és ha kívánja korrigáljuk az ízeket.

Ha letelt a két, két és fél óra akkor kicsomagoljuk a húst.

Így még kicsit hókának néz ki, ezért uzsgyi vissza a sütőbe szolizni egy kicsit. Fél. egy óra múlva valami ilyesmit kellene kapnunk:

A három grácia:

Tálalhatunk, és jó étvágyat kívánva fogyasszuk jóízűen!

Talán lesz aki kipróbálja, nekem ízlett!

Sziasztok!

Gyöngyös

Sziasztok!

Bár a legutóbbi bejegyzés egy új hobbiról szólt, most mégis a régebbit vettem elő és készítettem egy kést. A készítésre az vett rá, hogy egy kedves kolléganőm el akarta kérni a bicskámat. Ja! Örökbe. Nos, aki ismer az tudja, hogy saját késeimtől nem szívesen válok meg, inkább vállaltam egy elkészítését. A kolléganőmet Gyöngyinek hívják, ezért a kés a Gyöngyös nevet kapta. Ezt nyomatékosítandó a markolatot lezáró bőrdarabba beépítettem egy gyöngyöt. Itt most nem kell valódi igazgyöngyre gondolni, (bár ha tehetném azt tennék bele) csak egy sima dekor gyöngyre.

A markolat agancs, a már említett bőr koronggal a végén, a penge felől pedig egy marhacsont korong leledzik. A penge 1 mm vastag, mondhatni szerszám acél. Valaha bőrfeldolgozó szerszámban aprította a marhák kültakaróját. A pengehátra reszeltem pár vájatot ujjtámasznak.
A tok két rétegű. A belső vékony bőrt sellakba áztattam, majd ráformáztam a késre. Megkeményedése után ráragasztottam egy szőrös, kékre festett, valószínűleg kecskebőrt. Az élére négy szálas gömbölyű fonást tettem, ami szó ami szó nem sikerült a legjobban. :( Díszítésnek kapott még egy piros, fehér, zöld ”gyöngy„ felfűzést.
További képek itt.
Sziasztok!

Az új kedvtelés: faesztergálás!

Sziasztok!

Sajnos nagyon régen írtam ide bármit is, de most nem csak a híres lustaságomra hivatkozom, bár az is benne van rendesen! :) A számítógépem sajnos még mindig vacakol, soha nem tudom, hogy egy perc vagy fél óra alatt fagy le. Ez eléggé elveszi az ember kedvét. :( Közben kiment alólam a munkahelyem, volt egy kis kényszerszabadság, majd az új munkahelyet kellett megszokni, ahol azért elég sokat dolgozok. De visszatérve a kényszerszabadságra, legalább volt egy kis időm építeni egy faesztergát. Egy ismerőstől kaptam, amit még az édesapja készített. Ennek a főbb alkatrészeit felhasználva építettem újra, amit most már tudok is használni.
 Első munkáimat szeretném bemutatni most.
Mint kezdő amatőr faesztergályos először a neten kerestem én is útmutatásokat. Találtam is két fórumot, ezt és ezt. Majd kiderült, hogy az egyik tagtárs szolnoki, és meginvitált magához. Nos a látogatás során kiderült számomra, hogy van mit tanulnom! Sok hasznos tanácsot kaptam Medvegy János tagtárstól, amit azóta több-kevesebb sikerrel próbálok hasznosítani.
Kezdőként úgy gondoltam, hogy az egyszerűbb formákkal érdemes kezdenem, tehát a cél, a felismerhető gyertyatartó volt! :)
Az elsőt a kedvesemnek készítettem.

A másodikat édesanyámnak.

A harmadikat egy barátom kapja, aki segített az új munkahelyre kerülésben.

A negyediket egy barátom kedvesének édesapjának készítettem, mert szereti a minőségi, jó bort. Talán rá lehet jönni az összefüggésre. :)

Egyenlőre itt tartok, remélem tudok még majd szép munkákat bemutatni!

Sziasztok!