2010. június 2., szerda

Májusi Késtalálkozó

Sziasztok!

Majdnem egy hete, múlt csütörtökön végre sikerült feljutnom Pestre, egy Késtalálkozóra. Erről azt kell tudni, hogy egy internetes oldal, a Késportál forumának a baráti köre. Itt a fórumozók személyesen is megismerhetik egymást, meg lehet tapogatni az addig csak képernyőn látott késeket. Ha egy mondatot kellene írnom, az így szólna: Katartikus élmény volt! Rögvest kifejtem kicsit bővebben.
Az út is jól telt, kellemes zenét hallgatva, tempósan tudtam haladni. Ez a lendület csak a belvárosban tört meg, de az Oktogon után már lehetett haladni. Elsőre megtaláltam a helyszínt, és még a bejárat előtt le is tudtam parkolni. A találkozó egy kis pincehelységben van megrendezve, a Pallas Páholy nevezetű irodalmi klubban.
Belépve ért az első meglepetés, ugyanis a nevemen szólítottak! Mármint a kés portálon használt nevemen. Igaz van egy olyan topik, hogy „képek a nevekhez” ahova tettem is fel magamról képet, de nem gondoltam volna, hogy valaki ezt meg is jegyzi. Én meg csak lestem és visszakérdeztem, „ Te ki is vagy?”. A válasz után tempósan el kezdtem szégyelni magam, ugyanis  a nyaralásáról készült képeket volt szerencsém látni a fórumon, tulajdonképpen az ő arcát ismertem a legjobban, de lányos zavaromban nem kapcsolódott név az archoz. Ő volt Giga. Miután lecuccoltam és túlestem a regisztráción, elkezdtem szétnézni. Kb olyan érzés volt mint amikor egy kisgyerek beszabadul az édesség boltba. Bármerre néztem a szeretett késeket láttam!
Sőt! Olyan embereket, akik hasonló szeretettel babusgatták a késeket, mint én! Furcsa volt ez számomra, ugyanis eddig nem volt ilyen ember a környezetemben.
Tehát én is mentem körbe, nézegettem a késeket, csurgattam a nyálam. Aztán felvettem a fényképezőt, és lőttem néhány képet amiket itt lehet megnézni. Ezt követően megismerkedhettem egy csuda figurával! Őt a Késportálon csak úgy ismerik, hogy TÜSKE! Igen, csupa nagybetűvel! Róla korábban én is csak olvastam a fórumon, már akkor is (finoman szólva) érdekes embernek tartottam.
Mikor jeleztem a fórumon, hogy valószínűleg megyek a találkozóra akkor megkeresett privát üzenetben és jelezte, hogy nagy táskával menjek mert sok ajándéka lesz számomra. Nem igazán értettem, hogy egy olyan ember aki még nem is ismer, miért akar nekem ajándékot adni? Mikor találkoztunk, épp egy másik portál társ elé halmozta az ajándékait, miközben folyamatosan fenyegetett :) , hogy nehogy el merjek mozdulni mert mindjárt én következek! Miközben halmozta elém is a tornyot, közben a kezembe nyomott egy kést és megkérdezte, hogy tetszik-e? Mivel egy kellemes fogású, faragott agancs markolatú kés volt őszintén mondtam, hogy igen. Erre Ő: akkor barátkozzak meg vele, mert az enyém! Hiába ellenkeztem, hajthatatlan maradt. Most sem értem! Az este folyamán próbáltam még beszélni vele erről, de részéről nem igazán volt hajlandóság vita tárgyává tenni az ajándékozás tényét. Beszélgetésünk közben volt módom rálátni élete egy részére, és egyre jobban nem értettem, hogy egy emberbe miként szorulhat ennyi jó szándék,  ennyi adakozási hajlam ismeretlenek felé, miközben Őt nagyon megrángatta az élet.
Volt ott számomra még egy meglepetés „éltárs”, Filly. Mint említettem, körülöttem nem igazán voltak késmániás emberek. Nőt meg végképp nem ismertem, aki vonzódott volna a hideg fémhez. Nos Filly egy ilyen bájos hölgy. Kár, hogy nem tudtam vele többet beszélgetni, de remélem lesz még rá alkalmam.
Most még egy kicsit vissza kell térnem Gigához. Neki is voltak kései kirakva amiket jól szemrevételeztem, de a csoda akkor realizálódott mikor kézbevettem őket! Megszólítottak azok a markolatok! Annyira a kezembe simultak, szinte le sem akartam tenni őket. Az is nagyon jól esett, hogy mindenki olyan közvetlen volt mintha régóta ismernénk egymást, és nem most találkoztunk volna először. Köszönöm mindenkinek ezt az élményt! Hazafelé nem is kapcsoltam zenét a kocsiba, az elmúlt órák élményei zsongtak a fejemben. S mindezt megkoronázandó, az út felett ott vigyorgott a ragyogó telihold.

Sziasztok