Lassan másfél hete készültem el legutóbbi alkotásommal, de a szokásos lustaság idáig béklyózta a kezemet, hogy meg írjam ezt a bejegyzést.
Ez az alkotás egy markolatozás volt. A pengét Berényi Sanyi ütötte le W8-as. más néven ezüst acélból. Igazából négy darab pengét kovácsolt, ezért is az a bejegyzés címe, hogy „Penge 1” mert még lesz három másik is. A névadással meg még mindig hadilábon állok, nem úgy mint Olajos Jani komám.
Visszatérve a pengéhez. Sanyitól kértem hozzájuk rozsdamentes acélból baknit is, ez került fel elsőnek. Másodiknak piros fiber került, szintén a Berényi művek jóvoltából. Talán már meg sem kellene említenem, hogy a harmadik alkatrész ami egy szarvas agancs korong, szintén Sanyi jóindulatából került hozzám.
De innentől kezdve már az én dolgaim vannak a késen! Sorban a negyedik alkatrész egy vörösréz lapocska amely egykoron nagypapám ajtaján hirdette, hogy itt bizony Szeberényi Ferenc lakik. Régóta hevert már a fiókomban és úgy gondoltam, hogy méltó helye lenne ezen a késen. A következő résztvevő egy hat parafa lappból összeragasztott rész. Egyszer már használtam parafát markolatra és nagyon megkedveltem. Kellemes tapintása van, mégis kellően szilárd. A végére pedig egy eperfából kivágott szép darab került. Egy kis lenolajos-méhviaszos kezelés után még egy kis polírozáson esett át, majd beköltözött a hálószobába. Elalvás előtt mindig nézegetem egy kicsit. És másfél hét után is tetszik!
Ő lenne az:
Egy kis közeli:
A többi képet itt lehet megtekinteni.
Sziasztok!
