2011. február 22., kedd

Jok-Mok tok

Sziasztok!

Most szintén egy Olajos Jani komámnak készült tokot szeretnék bemutatni. Janinál a kés amihez a tok készült a Jok-Mok nevet kapta. A tok egy sima használati erszénytok marhabőrből (amit tulajdonképpen Jani szerzett! Áldassék az ő neve!!! :) ), szárazon ráformázva a késre, és a végén lenolajos méhviasszal melegen többször beeresztve, majd egykicsit polírozva.

Janinak annyi kérése volt, hogy a tok felső része íves legyen. Én ezt egy sor varrással ki is hangsúlyoztam. Készítettem hozzá egy csont lapocskát is, amibe belevéstem a Jok-Mok feliratot, majd lánggal barnítottam. eredetileg bele akartam dolgozni a bőrbe, de végül eláltam ettől a szándékomtól.Itt a boldog tulaj látható: 
Az összes kép itt található.

Sziasztok!

2011. február 5., szombat

Karkötő

Sziasztok!

A múlt héten egy maradék bőrdarabból készítettem egy karkötőt. Igazából az unokaöcsémnek szántam, de mikor megkérdeztem róla udvariasan a tudtomra hozta, hogy nem hord ilyeneket. Viszont félkész állapotban látta a kolléganőm, és egyből kijelentette, hogy neki kell egy ilyen!
A munka nem volt túl bonyolult. Fogtam egy darab bőrcsíkot aminek a belsejébe a húsoldalra ragasztottam egy darab szarvasbőrt, hogy puha  legyen a kéznek. Aztán a két szélén árral végigszúrtam a bőrt, majd elkezdtem a széleket befonni. Ekkor rájöttem, hogy a bőrszálam nem igazán erre való így vissza bontottam. Másnap sikerült vennem vékony bőrt, és egy egyszerűbb fonással körbefűztem a karkötőt. Rögzítéshez pisztolygombot tettem rá. Ekkorra már kiderült, hogy a kolléganőmé lesz, így az ő nevét égettem bele középre rovás írással, majd kapott egy kis méhviaszos finiselést. A többi kép itt nézhető meg.

Sziasztok!

2011. január 18., kedd

Callow Kitty tok

Sziasztok!

Szeretném bemutatni legújabb kreálmányomat, a Callow Kitty tokot. Ez a tok Olajos Jani komám tulajdona, mivel ő készítette a kést. A kés inspirációjáról és készítéséről itt olvashatsz többet. Annak a bizonyos blog bejegyzésnek a végén Jani megemlíti, hogy velem szeretné elkészíttetni a tokot. Ez volt vasárnap. Ja ! A kés szombaton készült el! Én meg hétfő reggel mentem érte, tehát Janinál csak egy napig volt. Hétközben csak nézegettem, tervezgettem mit hogyan kellene, amit szerény képességeimmel még el is tudok készíteni. Próbáltam a név adó macska pofiját megrajzolni, de nem nagy sikerrel így egyszerűbb megoldásként csak egy macska tappancs lenyomat került rá „díszítésnek”. A vasárnapi ebéd után nekiláttam és egészen estig elszöszmötöltem vele. Talán eddig ez a munkám tetszik a legjobban. Íme a tok:
Tanulságként rájöttem, hogy jó lenne egyszer egy mestertől tanulni nem csak a fortélyokat, de az alapokat is! További képeket itt találsz.

Sziasztok!

2010. december 14., kedd

Jászok

Sziasztok!

A múlt héten szerdán egy kedves barátom, Kiss Zsolt meghívásának eleget téve, Jászberényben meghallgattuk egy előadását, ami a jászokról szólt. Zsoltit elég régóta ismerem, de ez irányú érdeklődése számomra eddig ismeretlen volt, de ebbe talán az is szerepet játszik, hogy mostanában csak pár évente találkozunk. Igaz az internet adta lehetőségek szerint rálátok élete kicsi részleteire, és abból számomra az derült ki, hogy ő egy igaz magyar ember. Itt most nem politizálásról beszélek hanem arról, hogy ő fontosnak tartja hagyományaink megőrzését, kutatását. Ezekből amit lehet, át is ment a mai valóságba, más szóval ő így is él!
Na de térjünk vissza az előadásra. Tizennyolc órára volt kiírva a kezdés, mi előtte érkeztünk kb tíz perccel. Meglepődve tapasztaltuk, hogy Zsoltin kívül csak egy pár üldögélt bent, mint kiderült ők is Zsolt ismerősei Monorról. Kezdtem furcsállani, hogy csak ennyien vagyunk kíváncsiak egy ilyen előadásra, de akkor hirtelen el kezdtek jönni az emberek és pár perc alatt lettünk kb harmincan. Miután Zsolt köszöntötte az érdeklődőket és bemutatta a Jászmagyarok együttes énekes, gitárosát aki meghívta, hogy tartsa meg az előadást, megemlékezésre kért fel minket. A tragikusan elhunyt három fiatal táncosra emlékeztünk egy perces néma csönddel.
Maga az előadás igen érdekes volt, számomra rengeteg új információval szolgált.
Az előadást vetítés kísérte képekkel adatokkal, helyenként videóval. Ha valaki arra várt, hogy most az előadás anyagát fogom leírni, annak sajnos csalódást kell okoznom, mert ez a kis írás azon felül, hogy személyes élményem „papírra”vetése, egy kis előzetes reklám is lenne. Ha minden az elképzeléseim szerint fog történni, akkor jövőre ez az előadás megtekinthető lesz a HEMO-ban, és talán nem csak egy előadás lesz, hanem egy egész sorozat. De erről még Zsoltival, és a HEMO vezetésével is tárgyalnom kell.
Az előadás végén a már említett Bánfi Ferenc  előadott egy számot a Jászmagyarok együttes repertoárjából. Meg kell mondjam, nekem tetszett!

Ezután Zsolti kétféle pálinkával kínálta meg a közönséget, amiből sajnos kimaradtam, mivel vezettem. :( Feleségem szerint az erdélyi köményes inkább volt likőr mint pálinka, de erről majd remélem lesz módom személyesen is meggyőződnöm egyszer.

Sziasztok!

2010. október 31., vasárnap

Korven Tikari tok.

Sziasztok!

Hetekkel ezelőtti bejegyzésem arról szólt, hogy készítettem egy bőrös csikót és erről képet is mellékeltem. Nos örömmel jelenthetem, sikeresen befejeztem! Ahol kellett még gömbölyítettem, a pofáira kapott még egy-egy bőrcsíkot, lepácoltam. Így néz ki most: 
Mivel kész lett a csikó, gondoltam ideje lenne egy normális tokot készíteni valamelyik késemnek. Választásom az első általam készített késre a Korven Tikari-ra esett. Ezt a kést az itthoni, ház körüli munkáknál szoktam használni, tehát egy munkatokot kellett készítenem. Választásom egy formázott tokra esett. Már csak azért is, hogy ne könnyítsem meg nagyon a saját dolgomat. :) A tokkészítést idáig leginkább a neten fellelhető videókból, és a Késportál nevezetű késes oldal bőrösei által közzé tett tudásból tanultam. A Késportálon külön szeretném kiemelni Rajkai Gábort / RAGA/, tőle származik csekély tudásom nagy része, és szerszámokat is segített vásárolni.
 Tehát inkább önbizalommal mintsem tudással nekivágtam a tokkészítésnek. Hamar rájöttem, hogy vagy nem figyeltem eléggé, vagy nem fogtam fel teljesen a dolgokat, de az biztos, hogy nem egyszerű dologba kezdtem bele. Ehhez még hozzájön az is, hogy nem a legmegfelelőbb bőrt sikerült szereznem. A tok hátlapjára felragasztottam az élvédő csíkot, a beáztatott bőrt sikerült ráformáznom a késre, és kezdődtek a gondok. Egy formázott tokot hogyan fogok be a csikó pofái közé? Kis kínlódás után azért csak sikerült megoldanom. Tanulság számomra, hogy a varrást, vagyis inkább a szúrást sokat kell még gyakorolnom. A tok elején még csak-csak egyenes, egyenletes, de a hátoldalon néha beleszaladt az ökör hu...-ás. Egy éjszakát száradt a radiátoron, reggel volt még egy kis csiszolás majd méhviaszos bőrápolóval finiseltem. Így néz ki:
További képek itt.

2010. október 9., szombat

Coyot - Taz tok

Sziasztok!

Készítettem egy nyak kés tokot. Ezt a kést még nyáron vettem a székesfehérvári „Tűzzel-Vassal” fesztiválon. Pontosabban kettőt vettem. Az egyik az enyém Taz-t ábrázolja, a feleségemé Coyot-ot.
Nos nekik készítettem tokokat. Ekkor még nem volt meg a csikóm, tehát ezeket csak simán kézben fogva, egy tűvel varrva készítettem. Az enyém kapott egy kis fekete festést, Gabié natúr maradt. Az enyémre később még ráügyeskedtem egy Késportál kitűzőt is.   Íme:




További képek itt.

Sziasztok! 

Csikó

Sziasztok!

Ismét jelentkezek pár bejegyzéssel. Már nem magyarázom a ritka közzétételt, törődjetek bele, hogy lusta vagyok. :) Élmények lettek volna, de ...
A késekhez hozzátartoznak a tokok is, így elhatároztam, hogy belekóstolok a tokkészítésbe is. Előtte azonban be kellett szerezni néhány szerszámot, köztük egy „csikót” is. Egy véletlen folytán bele is botlottam egybe, de nekem túl drága volt. Ekkor határoztam el, hogy készítek egyet. Egy régi hosszú padot lekurtítottam és a leeső részből csináltam meg a fejet. Mostani állapotát kb három munkaóra alatt érte el, de még majd finomítom, csinosítom egy kicsit. A csikót a varrásnál használják. A két pofa közé szorítják be a varrandó anyagot és így lehet két tűvel varrni, mert szabad az ember mindkét keze. A mintát egy Késportálos éltárs (RAGA) csikójáról vettem le, aki volt olyan nagylelkű, hogy elhozta egy kiállításra ahol jól le tudtam fotózni. Ezen felül segített szerszámot vásárolni, és ellátott tanácsokkal.
Íme a csikó:




További képek itt:

Sziasztok!