Aki ismer az tudja, hogy szinte mindig van nálam kés. Tavaly nyáron a székesfehérvári Tűzzel- Vassal fesztiválon sikerült hozzájutnom egy Késportálos éltárs által készített nyak késhez is, ami azóta mindig a nyakamba van, ha elmegyek otthonról.
A markolatba vágott Taz mintáról értelemszerűen TAZ lett a neve. Sajnos április 4.-én engedve a gravitációnak, kicsúszott a tokjából és némi szabadesés után ütközve egy kemény felülettel, sajnos ő húzta a rövidebbet.
Egyéb elfoglaltságaim miatt csak most sikerült időt szakítanom a kis csonka pengémre. A fiók mélyéről előkerítettem egy kis cseresznye fa darabot, és megpróbáltam rá applikálni. Akadt némi gond az illesztéssel, de a „magamnak csinálom, nekem jó lesz” vezér elv most is működött. Csiszolásnál sikerült belemásznom a penge feketítésébe is. tehát lehet, hogy azt előbb vagy utóbb teljesen le fogom szedni róla. A végén kapott egy kis méh viaszos lenolaj kezelést, és megint büszkén hordom a nyakamban! Az időzítés nem is lehetett volna jobb, hisz most aktuális a feltámadás. Igaz ugyan, hogy Taz nem három napra támadt fel, de jól van ez így! :) Íme:
Sziasztok!
Szervusz Soma !
VálaszTörlésAz utolsó mondatoddal nagyon nagy mosolyt csaltál az arcomra. Minő nagybecsű hozzáállás részedről, hogy nem a gyártót okolod ( és perelted be ) hanem kézbe vetted a dolgokat, és orvosoltad a több darabból álló problémát. Egyszerűségével és visszafogott formavilágával, rögtön belopta magát a szívembe. Főleg azért , mert ismerem a kést és tudom, hogy evvel a markolattal sokkal " tenyérbemászóbb " lett mint amilyen a régi ( semmilyen ) markolatával volt.
Jani komád.