Sziasztok!
Ez most nem egy szokványos blog bejegyzés, mert ezzel az írással emléket szeretnék állítani egy hűséges barátnak, önzetlen társnak az április 14.-én elhunyt Koira (ejtsd: Kojra) kutyámnak.
Törökszentmiklósról hoztuk el pár hetes szőrgombóc korában. Németjuhász anyuka és belgajuhász apuka szerelem gyermekeként látta meg a napvilágot. Tulajdonképpen nem mi választottuk őt, hanem ő minket! Az egyik testvére a szomszédunkba került és játék közben az egyik fülében eltört a porc, ezért néhány ismerős Kajlának szólította.
Szerette ha vakargatjuk a hasát.
De ha odakint dörgött az ég, vagy tűzijáték volt, akkor (is) bent volt a lakásban.
És mivel nagyon szerettük, a kanapéra is feljöhetett.
Sokat sétáltunk és voltunk a Bükkben is kirándulni. Azt nagyon élvezte!
Meleg napokon szeretett a két tuja közt hűsölni.
Mikor renováltam a házát kinyilvánította, hogy ki is a tulajdonos! :)
Ha kellett tudott modell is lenni.
De fő tevékenysége a kapu őrzése volt, amit remekül végzett! Ha idegen járt az utcában majd szétszedte a kerítést, de ha ismerős jött, akkor csendben volt. Egyszer összezördültem bidambidamokkal akik később csoportosan megjelentek a kapu előtt. Ha nincs Koira bemásztak volna a kerítésen, de így nem igazán volt bátorságuk hozzá.
Egy szó mint száz, nagyon jó társ volt, nagyon szerettük. Idén lett volna 11 éves.
Talán felmerül a kérdés, miért csak most írok az elvesztéséről? Az egyik ok: nem volt jó a számítógépem. De ez nyomott kisebb súllyal a latban. Eddig nem tudtam volna írni, az érzelmek nagyon el tudják önteni az embert. Most sem volt könnyű. Hiába tudja az ember, hogy be fog következni, erre nem lehet felkészülni.
Legyen neki könnyű a föld!
2014. június 8., vasárnap
2014. április 6., vasárnap
Sziasztok!
Tegnap a jó időt kihasználva pörgettem egy kicsit.
Elsőnek egy pálinkás pohár készült egy barátomnak akit estére vártam szalonna sütésre. (Sajnos az eső közbeszólt. :( )
A pohárkából visszamaradt anyagból még ki tudtam hozni ezt a tálkát.
Ezeknek az anyaga nyírfa volt.
Aztán egy másik darab fából még elkészült ez a kehely:
Ennek sajnos nem tudom a származását, de jó illata volt a forgácsának! :)
Sziasztok!
Tegnap a jó időt kihasználva pörgettem egy kicsit.
Elsőnek egy pálinkás pohár készült egy barátomnak akit estére vártam szalonna sütésre. (Sajnos az eső közbeszólt. :( )
Ennek sajnos nem tudom a származását, de jó illata volt a forgácsának! :)
2014. március 16., vasárnap
Sziasztok!
Ha van még aki olvassa ezt a blogot, akkor neki szól a következő bejegyzés! Senkire sem neheztelhetnék, ha megunta a várakozást a következő post-ra, hisz 2013-at komplett kihagytam. :(
De most megint van mit megmutatnom!
Egyszer már írtam az új hobbimról, a faesztergálásról. Idáig csak a magam építette (elég gagyi) gépen dolgozgattam és csak két csúcs közé befogott forgástesteket tudtam készíteni. Kicsit már untam a gyertyatartókat, gyűrűtartókat. Pár hete sikerült egy fél profi esztergát vennem, és csináltatni hozzá egy-két apróságot, de most már használható! :)
Ma végre elkészítettem az első üregelt tárgyamat, egy pohárkát. Anyaga szerintem dió, és elkészülte után a próbamérés 4 cl pálinka befogadását eredményezte. Most éppen nagyon boldog vagyok! Áprilisban talán még boldogabb leszek, ha a kovács ismerősöm elkészíti a megrendelt késeket, akkor már lesznek jó szerszámaim is! :
Íme a pohárka:
Ha van még aki olvassa ezt a blogot, akkor neki szól a következő bejegyzés! Senkire sem neheztelhetnék, ha megunta a várakozást a következő post-ra, hisz 2013-at komplett kihagytam. :(
De most megint van mit megmutatnom!
Egyszer már írtam az új hobbimról, a faesztergálásról. Idáig csak a magam építette (elég gagyi) gépen dolgozgattam és csak két csúcs közé befogott forgástesteket tudtam készíteni. Kicsit már untam a gyertyatartókat, gyűrűtartókat. Pár hete sikerült egy fél profi esztergát vennem, és csináltatni hozzá egy-két apróságot, de most már használható! :)
Ma végre elkészítettem az első üregelt tárgyamat, egy pohárkát. Anyaga szerintem dió, és elkészülte után a próbamérés 4 cl pálinka befogadását eredményezte. Most éppen nagyon boldog vagyok! Áprilisban talán még boldogabb leszek, ha a kovács ismerősöm elkészíti a megrendelt késeket, akkor már lesznek jó szerszámaim is! :
Íme a pohárka:
Sziasztok!
2012. november 13., kedd
Kontárkodás a gasztronómiában.
Sziasztok!
Most egy kicsit főzni fogok. Alapvetően szeretek főzőcskézni, de ha véletlenül valami főzős műsorba botlok tévézés közben, különösen kedvem támad a konyhában ténykedni. Egy magam kiötlött receptet szeretnék megosztani.
Három fő részére készült az étel, arányokat igény szerint módosítani kell.
Mézes aszalt szilvával töltött rozmaringos csülök.
Hozzávalók:
3 db csont nélküli csülök
12 db aszalt szilva
méz
só, bors
1 kis fej zúzott fokhagyma
9 szál friss rozmaring
Bacon szalonna
A mártáshoz:
1 diónyi vaj
1 kis gyömbér
1 dl vörösbor
2 dl paradicsomlé (házi, sűrű)
1 dl főzőtejszín
csipet fahéj
1-2 kk cukor
Körethez:
Burgonya
zsemlemorzsa
Akkor kezdjük el!
A megtisztított csülköket kicsit megnyitva sózzuk, borsozzuk és kiterítjük.
Az aszalt szilvákat félbe vágjuk és egy tálkában összeforgatjuk a mézzel majd a hús közepére helyezzük.
A hús széleivel betakarjuk a tölteléket és körben bekenjük a zúzott fokhagymával.
Alufóliára helyezzük a húst és rárakjuk a rozmaring ágakat.
Most következnek a szalonna szeletek. Ugyan a hozzávalóknál „bacont” írtam, de én kolozsvári szalonnát használtam, mert a kis boltban ahol vásárolok leszeletelték vékonyra. Köszi Zsuzsi! :)
Ezután az alufóliát összetekerjük a végeit felfelé kunkorítva, nehogy az értékes lé kicsöpögjön. Rácsra vagy tepsibe helyezve betesszük a sütőbe és kb 150 celsius fokon két, két és fél óráig sütjük.
Most van időnk elkészíteni a köretet és a mártást. A burgonyát meghámozzuk, feldaraboljuk és feltesszük főlni. Ha kész, akkor leszűrjük és megforgatjuk zsemlemorzsában, majd elterítjük egy tepsiben amit előtte jó alaposan kikentünk vajjal. Mehet is be a sütőbe a hús alá. Időnkét kivesszük és átforgatjuk. Mikor majd levesszük az alufóliát a húsról, a benne maradt pecsenyelevet is rá önthetjük a krumplira. Ha jól csináltuk, akkor valami ilyesmit kell kapnunk:
Jöhet a mártás. A gyömbért meghámozom és ezzel a hámozóval vékony szeleteket vágok belőle. Serpenyőben vajat olvasztok, ráteszem a gyömbért és elkezdem párolni. Pár perc után felöntöm vörös borral és így párolom tovább. Közben ízesítem fahéjjal. Egy kicsit forralt bor jellege van még most, de ez nem baj! :) Kicsit később felöntöm a paradicsom lével, majd a cukrot is hozzá teszem a savanyúság ellensúlyozására. Ha úgy érezzük, hogy nemsokára kész akkor hozzá öntjük a tejszínt. Jól kiforraljuk és kész is. Kóstoljuk meg és ha kívánja korrigáljuk az ízeket.
Ha letelt a két, két és fél óra akkor kicsomagoljuk a húst.
Így még kicsit hókának néz ki, ezért uzsgyi vissza a sütőbe szolizni egy kicsit. Fél. egy óra múlva valami ilyesmit kellene kapnunk:
Talán lesz aki kipróbálja, nekem ízlett!
Sziasztok!
Most egy kicsit főzni fogok. Alapvetően szeretek főzőcskézni, de ha véletlenül valami főzős műsorba botlok tévézés közben, különösen kedvem támad a konyhában ténykedni. Egy magam kiötlött receptet szeretnék megosztani.
Három fő részére készült az étel, arányokat igény szerint módosítani kell.
Mézes aszalt szilvával töltött rozmaringos csülök.
Hozzávalók:
3 db csont nélküli csülök
12 db aszalt szilva
méz
só, bors
1 kis fej zúzott fokhagyma
9 szál friss rozmaring
Bacon szalonna
A mártáshoz:
1 diónyi vaj
1 kis gyömbér
1 dl vörösbor
2 dl paradicsomlé (házi, sűrű)
1 dl főzőtejszín
csipet fahéj
1-2 kk cukor
Körethez:
Burgonya
zsemlemorzsa
Akkor kezdjük el!
A megtisztított csülköket kicsit megnyitva sózzuk, borsozzuk és kiterítjük.
Az aszalt szilvákat félbe vágjuk és egy tálkában összeforgatjuk a mézzel majd a hús közepére helyezzük.
A hús széleivel betakarjuk a tölteléket és körben bekenjük a zúzott fokhagymával.
Alufóliára helyezzük a húst és rárakjuk a rozmaring ágakat.
Most következnek a szalonna szeletek. Ugyan a hozzávalóknál „bacont” írtam, de én kolozsvári szalonnát használtam, mert a kis boltban ahol vásárolok leszeletelték vékonyra. Köszi Zsuzsi! :)
Ezután az alufóliát összetekerjük a végeit felfelé kunkorítva, nehogy az értékes lé kicsöpögjön. Rácsra vagy tepsibe helyezve betesszük a sütőbe és kb 150 celsius fokon két, két és fél óráig sütjük.
Most van időnk elkészíteni a köretet és a mártást. A burgonyát meghámozzuk, feldaraboljuk és feltesszük főlni. Ha kész, akkor leszűrjük és megforgatjuk zsemlemorzsában, majd elterítjük egy tepsiben amit előtte jó alaposan kikentünk vajjal. Mehet is be a sütőbe a hús alá. Időnkét kivesszük és átforgatjuk. Mikor majd levesszük az alufóliát a húsról, a benne maradt pecsenyelevet is rá önthetjük a krumplira. Ha jól csináltuk, akkor valami ilyesmit kell kapnunk:
Jöhet a mártás. A gyömbért meghámozom és ezzel a hámozóval vékony szeleteket vágok belőle. Serpenyőben vajat olvasztok, ráteszem a gyömbért és elkezdem párolni. Pár perc után felöntöm vörös borral és így párolom tovább. Közben ízesítem fahéjjal. Egy kicsit forralt bor jellege van még most, de ez nem baj! :) Kicsit később felöntöm a paradicsom lével, majd a cukrot is hozzá teszem a savanyúság ellensúlyozására. Ha úgy érezzük, hogy nemsokára kész akkor hozzá öntjük a tejszínt. Jól kiforraljuk és kész is. Kóstoljuk meg és ha kívánja korrigáljuk az ízeket.
Ha letelt a két, két és fél óra akkor kicsomagoljuk a húst.
Így még kicsit hókának néz ki, ezért uzsgyi vissza a sütőbe szolizni egy kicsit. Fél. egy óra múlva valami ilyesmit kellene kapnunk:
A három grácia:
Tálalhatunk, és jó étvágyat kívánva fogyasszuk jóízűen!Talán lesz aki kipróbálja, nekem ízlett!
Sziasztok!
2012. szeptember 26., szerda
Gyöngyös
Sziasztok!
Bár a legutóbbi bejegyzés egy új hobbiról szólt, most mégis a régebbit vettem elő és készítettem egy kést. A készítésre az vett rá, hogy egy kedves kolléganőm el akarta kérni a bicskámat. Ja! Örökbe. Nos, aki ismer az tudja, hogy saját késeimtől nem szívesen válok meg, inkább vállaltam egy elkészítését. A kolléganőmet Gyöngyinek hívják, ezért a kés a Gyöngyös nevet kapta. Ezt nyomatékosítandó a markolatot lezáró bőrdarabba beépítettem egy gyöngyöt. Itt most nem kell valódi igazgyöngyre gondolni, (bár ha tehetném azt tennék bele) csak egy sima dekor gyöngyre.
A markolat agancs, a már említett bőr koronggal a végén, a penge felől pedig egy marhacsont korong leledzik. A penge 1 mm vastag, mondhatni szerszám acél. Valaha bőrfeldolgozó szerszámban aprította a marhák kültakaróját. A pengehátra reszeltem pár vájatot ujjtámasznak.
A tok két rétegű. A belső vékony bőrt sellakba áztattam, majd ráformáztam a késre. Megkeményedése után ráragasztottam egy szőrös, kékre festett, valószínűleg kecskebőrt. Az élére négy szálas gömbölyű fonást tettem, ami szó ami szó nem sikerült a legjobban. :( Díszítésnek kapott még egy piros, fehér, zöld ”gyöngy„ felfűzést.
További képek itt.
Sziasztok!
Bár a legutóbbi bejegyzés egy új hobbiról szólt, most mégis a régebbit vettem elő és készítettem egy kést. A készítésre az vett rá, hogy egy kedves kolléganőm el akarta kérni a bicskámat. Ja! Örökbe. Nos, aki ismer az tudja, hogy saját késeimtől nem szívesen válok meg, inkább vállaltam egy elkészítését. A kolléganőmet Gyöngyinek hívják, ezért a kés a Gyöngyös nevet kapta. Ezt nyomatékosítandó a markolatot lezáró bőrdarabba beépítettem egy gyöngyöt. Itt most nem kell valódi igazgyöngyre gondolni, (bár ha tehetném azt tennék bele) csak egy sima dekor gyöngyre.
A tok két rétegű. A belső vékony bőrt sellakba áztattam, majd ráformáztam a késre. Megkeményedése után ráragasztottam egy szőrös, kékre festett, valószínűleg kecskebőrt. Az élére négy szálas gömbölyű fonást tettem, ami szó ami szó nem sikerült a legjobban. :( Díszítésnek kapott még egy piros, fehér, zöld ”gyöngy„ felfűzést.
További képek itt.
Sziasztok!
2012. július 22., vasárnap
Az új kedvtelés: faesztergálás!
Sziasztok!
Sajnos nagyon régen írtam ide bármit is, de most nem csak a híres lustaságomra hivatkozom, bár az is benne van rendesen! :) A számítógépem sajnos még mindig vacakol, soha nem tudom, hogy egy perc vagy fél óra alatt fagy le. Ez eléggé elveszi az ember kedvét. :( Közben kiment alólam a munkahelyem, volt egy kis kényszerszabadság, majd az új munkahelyet kellett megszokni, ahol azért elég sokat dolgozok. De visszatérve a kényszerszabadságra, legalább volt egy kis időm építeni egy faesztergát. Egy ismerőstől kaptam, amit még az édesapja készített. Ennek a főbb alkatrészeit felhasználva építettem újra, amit most már tudok is használni.
Első munkáimat szeretném bemutatni most.
Mint kezdő amatőr faesztergályos először a neten kerestem én is útmutatásokat. Találtam is két fórumot, ezt és ezt. Majd kiderült, hogy az egyik tagtárs szolnoki, és meginvitált magához. Nos a látogatás során kiderült számomra, hogy van mit tanulnom! Sok hasznos tanácsot kaptam Medvegy János tagtárstól, amit azóta több-kevesebb sikerrel próbálok hasznosítani.
Kezdőként úgy gondoltam, hogy az egyszerűbb formákkal érdemes kezdenem, tehát a cél, a felismerhető gyertyatartó volt! :)
Az elsőt a kedvesemnek készítettem.
A másodikat édesanyámnak.
A harmadikat egy barátom kapja, aki segített az új munkahelyre kerülésben.
A negyediket egy barátom kedvesének édesapjának készítettem, mert szereti a minőségi, jó bort. Talán rá lehet jönni az összefüggésre. :)
Egyenlőre itt tartok, remélem tudok még majd szép munkákat bemutatni!
Sziasztok!
2011. december 28., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)












