Első nekirugaszkodás

Sziasztok!

Pár napja már létrehoztam ezt a blogot, de idáig nem volt sem időm, sem ihletésem írni. Most egy olyan témával foglalkozom, ami már régóta bosszant, ez pedig a köszönés.
Sokan, sokféleképpen ítélik meg a köszönés fontosságát és mikéntjét. Én azt vallom, hogy az köszön, aki jön, vagy aki megy! És akkor teljesen mindegy, hogy ki vagy, Milyen rangban tündökölsz magad előtt. Én, ha bemegyek egy boltba, akkor is előre köszönök, bár ugye én lennék a vevő, akiért az eladó lenne. Az más kérdés, hogy hogyan fogadják az ember köszönését, de az már sokat elárul a másik személyről! Ha történetesen boltosról van szó, akkor a kiszolgálás minőségéről. Most úgy tűnhet, hogy egy boltba való betévedésem dobta fel a témát, de nem.
Munkahelyemen úgy alakult, hogy a portás bácsi szabadsága miatt nekem kellett beülnöm a portásfülkébe. Olyan helyen dolgozom, ahol termeket lehet bérelni különböző megbeszélésekre, és egyebekre. Hétfőn is volt egy ilyen megbeszélés, én annak rendje módja szerint ülök a helyemen, és elkezdenek jönni a delikvensek. Elvemhez híven, aki köszön, annak visszaköszönök. De a sok nyakkendős, öltönyös közül csak kevésnek sikerül belőlem kicsikarni a "fogadj istent"! Jön befelé az ajtón, és csak néz, mint egy birka. Bár ez lehet, hogy bántó a birkákra nézve! :) Tudom hogy nem vagyok egy bizalomgerjesztő látvány annak, aki nem ismer, de miért csak a beszélőközpontja bénul meg a félelemtől? Merthogy a mozgás-koordinációja működik, ugyanis tempósan halad tovább. De még így is ez a kevésbé bosszantó! Ez így még elmegy a neveletlenség kategóriába. A következő típus a bunkó. És itt kérek elnézést a különböző száraz ágaktól!Tehát a helyzet a következő: Delikvens halad befele az épületbe, de hiányos információi miatt megáll előttem. Idáig rendben van a történet. A baj most jön! Igen! A köszönés elmarad és egyből az információ-éhségét akarja csillapítani. Bamba képpel böfögi ki magából: az x y csoport merre van? Első felindultságomban egy műanyagvonalzóval szeretném adig ütögetni a fejét amíg mozog,de gyorsan megnyugszom. Ekkor hangos, kioktató hangsúlyú köszönést vágok az arcába, amitől megszeppen, és halkan elmotyog egy köszönésre hasonlító valamit. És érdekes mód, majdnem mindig megismétlik a kérdést, mintha én azt nem hallottam volna. Lehet, hogy nem említettem, de ez nem a fiatalabb generáció! Vannak nálunk olyan csoportok, ahova fiatalok járnak, de ők köszönnek is. Jó, jó ott is becsúszik egy-két faarcú, de ritka. A baj inkább az, hogy nem a megfelelő köszönést választják. Negyven évesen fennakadok azon, hogy egy tízen-húszon éves hellót, vagy sziát köszön.
De legalább köszönnek!

Viszont látásra! Sziasztok!