Májusi Késtalálkozó

Sziasztok!

Majdnem egy hete, múlt csütörtökön végre sikerült feljutnom Pestre, egy Késtalálkozóra. Erről azt kell tudni, hogy egy internetes oldal, a Késportál forumának a baráti köre. Itt a fórumozók személyesen is megismerhetik egymást, meg lehet tapogatni az addig csak képernyőn látott késeket. Ha egy mondatot kellene írnom, az így szólna: Katartikus élmény volt! Rögvest kifejtem kicsit bővebben.
Az út is jól telt, kellemes zenét hallgatva, tempósan tudtam haladni. Ez a lendület csak a belvárosban tört meg, de az Oktogon után már lehetett haladni. Elsőre megtaláltam a helyszínt, és még a bejárat előtt le is tudtam parkolni. A találkozó egy kis pincehelységben van megrendezve, a Pallas Páholy nevezetű irodalmi klubban.
Belépve ért az első meglepetés, ugyanis a nevemen szólítottak! Mármint a kés portálon használt nevemen. Igaz van egy olyan topik, hogy „képek a nevekhez” ahova tettem is fel magamról képet, de nem gondoltam volna, hogy valaki ezt meg is jegyzi. Én meg csak lestem és visszakérdeztem, „ Te ki is vagy?”. A válasz után tempósan el kezdtem szégyelni magam, ugyanis  a nyaralásáról készült képeket volt szerencsém látni a fórumon, tulajdonképpen az ő arcát ismertem a legjobban, de lányos zavaromban nem kapcsolódott név az archoz. Ő volt Giga. Miután lecuccoltam és túlestem a regisztráción, elkezdtem szétnézni. Kb olyan érzés volt mint amikor egy kisgyerek beszabadul az édesség boltba. Bármerre néztem a szeretett késeket láttam!
Sőt! Olyan embereket, akik hasonló szeretettel babusgatták a késeket, mint én! Furcsa volt ez számomra, ugyanis eddig nem volt ilyen ember a környezetemben.
Tehát én is mentem körbe, nézegettem a késeket, csurgattam a nyálam. Aztán felvettem a fényképezőt, és lőttem néhány képet amiket itt lehet megnézni. Ezt követően megismerkedhettem egy csuda figurával! Őt a Késportálon csak úgy ismerik, hogy TÜSKE! Igen, csupa nagybetűvel! Róla korábban én is csak olvastam a fórumon, már akkor is (finoman szólva) érdekes embernek tartottam.
Mikor jeleztem a fórumon, hogy valószínűleg megyek a találkozóra akkor megkeresett privát üzenetben és jelezte, hogy nagy táskával menjek mert sok ajándéka lesz számomra. Nem igazán értettem, hogy egy olyan ember aki még nem is ismer, miért akar nekem ajándékot adni? Mikor találkoztunk, épp egy másik portál társ elé halmozta az ajándékait, miközben folyamatosan fenyegetett :) , hogy nehogy el merjek mozdulni mert mindjárt én következek! Miközben halmozta elém is a tornyot, közben a kezembe nyomott egy kést és megkérdezte, hogy tetszik-e? Mivel egy kellemes fogású, faragott agancs markolatú kés volt őszintén mondtam, hogy igen. Erre Ő: akkor barátkozzak meg vele, mert az enyém! Hiába ellenkeztem, hajthatatlan maradt. Most sem értem! Az este folyamán próbáltam még beszélni vele erről, de részéről nem igazán volt hajlandóság vita tárgyává tenni az ajándékozás tényét. Beszélgetésünk közben volt módom rálátni élete egy részére, és egyre jobban nem értettem, hogy egy emberbe miként szorulhat ennyi jó szándék,  ennyi adakozási hajlam ismeretlenek felé, miközben Őt nagyon megrángatta az élet.
Volt ott számomra még egy meglepetés „éltárs”, Filly. Mint említettem, körülöttem nem igazán voltak késmániás emberek. Nőt meg végképp nem ismertem, aki vonzódott volna a hideg fémhez. Nos Filly egy ilyen bájos hölgy. Kár, hogy nem tudtam vele többet beszélgetni, de remélem lesz még rá alkalmam.
Most még egy kicsit vissza kell térnem Gigához. Neki is voltak kései kirakva amiket jól szemrevételeztem, de a csoda akkor realizálódott mikor kézbevettem őket! Megszólítottak azok a markolatok! Annyira a kezembe simultak, szinte le sem akartam tenni őket. Az is nagyon jól esett, hogy mindenki olyan közvetlen volt mintha régóta ismernénk egymást, és nem most találkoztunk volna először. Köszönöm mindenkinek ezt az élményt! Hazafelé nem is kapcsoltam zenét a kocsiba, az elmúlt órák élményei zsongtak a fejemben. S mindezt megkoronázandó, az út felett ott vigyorgott a ragyogó telihold.

Sziasztok

Nyakkés tok

Sziasztok!

Elég régen jelentkeztem, nem mintha nem lett volna miről írnom. De a lustaság nagy úr!
Most egy délután öszzedobott nyakkés tokot szeretnék megmutatni.

Szóval nem csak a kés készítés egy külön tudomány, de a bőrözés is. Az ember azt hinné, mivel a bőr lágyabb anyag mint a vas, könnyebb is dolgozni vele. Nem így van. Legalábbis ha szép dolgot akar az ember készíteni. Mivel én nem vagyok profi bőrös, ezért nem igazán sikerült szépre a kis tok, tele van amatőr hibákkal. De én készítettem a két kezemmel, ezért szeretem. Ilyenkor hajlamos vagyok abba a tévhitbe ringatni magam, hogy nincsenek megfelelő eszközeim. Mert ha lennének, akkor biztosan szebben tudnék dolgozni! (Ha,ha,ha!) De aztán rájövök, hogy ez nem így van. Nem az eszköztől lesz egy munka szép, hanem a megszerzett tudástól. Ami jelen esetben egy fórumról felcsipegetett morzsákból tevődik össze. Ami lássuk be, nem túl sok. Nekem látnom kellene a folyamatot, hogy tanulni tudjak belőle. De sajnos nem sok esélyem van bőröstől tanulni.
Szóval én ezt a tokot úgy készítettem, hogy a két bőrdarabot nedvesen ráformáztam a késre, majd miután összevartam, a téglalap alakot kicsit megformáztam.
A tokon lévő Késportálos medált besűlyesztettem a bőrbe, majd beleragasztottam.

Ezután kapott egy kis fekete festést, majd méhviaszos bőrápolóval finiseltem.

Sziasztok!

Az első kovácsolás

Sziasztok!

Ma reggel, mikor felkeltem még nem tudtam hogy kovácsolni fogok. Konkrétan eszembe sem jutott. Délelőtt gondoltam kiviszem a konyhából a hetek (lehet hogy hónapok?) óta ott száradó kovácstűzhelynek szánt agyagot, és kiégetem. Ha már ilyen szépen ég a tűz, akkor csatlakoztassuk hozzá a levegő fújtatási rendszert(régi Rakéta porszívó), nézzük mit tudnak együtt. Kár lenne ezt a szép erős tüzet parlagon hagyni, nosza vasat bele. Az izzó vas meg szinte könyörgött a kalapácsért! Így szépen elkezdtem ütögetni a vasat, mert kíváncsi voltam hogy viselkedik az ütleg alatt. Arra sikerült rájönnöm, hogy nagy fába vágtam a fejszémet! Nem olyan egyszerű dolog a kovácsolás, mint az elsőre tűnik!  Sok tanulni valóm van, ha ezzel komolyan akarok foglalkozni. A végén azért csak sikerült egy kiskést összeütlegelnem!

Pisti! Már csinálom a tiedet is!

Sziasztok!

Ajándék III.

Sziasztok!

Ezeket a késeket én kaptam a múlt év vége felé. Nem a Jézuska hozta őket, de így is nagyon örültem nekik! Az elsőt Rimóczi Laci komámtól kaptam. Egy beszélgetés során, mikor kiderült hogy én késmániás vagyok, közölte, hogy van egy kése amit egy kicsit ki kellene pofozni. A kés története annyi, hogy kb másfél évet pihent a Holt-Tiszában, miután egy horgászat közben beleejtette. Mondtam, hozza el , és megnézem hogy mit lehet tenni az ügy érdekében. Szegénykét megviselte a vízben töltött idő, de azért úgy-ahogy kipofoztam. A képeken látszik hogy melyik oldalán feküdt az iszapban. Azon az oldalon sötétebb a markolata. Mikor kész lett, és visszavittem neki, akkor azt mondta, maradjon nálam, ő úgysem becsülné meg ennyire. Én nagy nehezen, azonnal elfogadtam.
A másik kést Kovács Attila barátomtól kaptam. Valamiért telefonon beszéltünk( én már nem tudom, hogy melyikünk hívta a másikat, és mi volt az eredeti téma), és megkérdeztem hogy megvan-e még neki az a kése, amit az övre vízszintesen is fel lehet rögzíteni. Mire ő közölte, hogy igen, valahol a garázsban van, nem használja csak műhely késnek. És rögtön fel is tette a kérdést: szeretném-e megkapni? Mondtam, ha mindenáron nekem akarja adni, én nem fogok tiltakozni. :) Ez egy Herbertz csizmakés, amit én csak dobótőrként emlegetek. Ennek a markolatát kellett lecsiszolni és festeni, mert az eredeti már kicsit kopott volt.
A harmadik kés... Nos arra még csak ígéretet kaptam, de remélem abból is lesz valami!

Sziasztok!

Ajándék II.

Sziasztok!

Most egy nemrég elkészült kést szeretnék bemutatni, amit megkésett karácsonyi ajándéknak szánok. Remélem az most pár napig nem olvassa ezt az oldalt, akinek szánom. :) Tehát: A markolat bőr szalaggal van baltndázsolva. A penge itt is sima laposvas, és ugyanúgy igényli a gondoskodást mint az előző. A talpazat tölgy, amire egy őz agancs van rögzítve.
Igazából csak dísznek, papírvágónak szánom.

Sziasztok!

Ajándék I.

Sziasztok!

Most egy nemrég elkészült kést szeretnék bemutatni, amit megkésett karácsonyi ajándéknak szánok. Remélem az most pár napig nem olvassa ezt az oldalt, akinek szánom. :)
Tehát: A penge az sima laposvas, rozsdásodásra hajlamos, tehát néha majd át kell kenni vékonyan olajjal. A markolat és a tok, az fenyő, réz, és bükk kombinációja. Igazából csak dísznek, papírvágónak szánom.


Sziasztok!