Az előző posztom nem várt sikere az oka ennek és még majd pár bejegyzésnek. Többen megjegyezték, hogy jó a szöveg! Sőt a YouTube-on egy számomra teljesen ismeretlen hölgy is megjegyezte, hogy ő ezt egy megzenésített versnek fogja fel. Bingó! hiszen az is, de ő ezt nem tudhatta, mert nem olvasta előtte a blogot.
Ezen felbuzdulva átolvastam a szerzeményeimet, s bár a legtöbb számomra sem elfogadható már, néhányat megosztanék veletek!
A senki fia
Csillagsátor alatt jár ő
Nincstelen emberek fia
S nincs más vagyona
Csak egy kicsorbult kardja
De hideg penge szeretne lenni
Kit gazdája vérben áztat
Elrongyolt életéért
Senkit nem hibáztat
Nem hívták barátnak
Nem hívták társnak
Csak akkor fogadták el
Ha segített másnak
Arcán kemény bőrt
Könny már rég nem áztat
Elrongyolt életéért
Senkit nem hibáztat
Megszokta a magányt
A nincstelen életet
Néha jó kedve van
Talán úgy vélheted
Acélos akarat
Melyet bárki megbírálhat
Elrongyolt életéért
Senkit nem hibáztat
Csillagsátor alatt járt ő
Nincstelen emberek, esélytelen fia
Hű társa egy maradt
A kicsorbult kardja
De hideg penge szeretne lenni
Kit gazdája vérben áztat
Elrongyolt életéért
Senkit nem hibáztat
1990.
Miért?
Miért nem volt egy kéz, hogy a fegyvert tőle elvegye?
Tudtátok mire készül, miért hagytátok, hogy megtegye?
Önön nagyszerűségetektől elvakult szemetek
Az érzés minden szikrája rég kialudt bennetek.
Nem tudom, hogy miért nem szól mise most egy emberért
Mert mások helyett maga ellen fordította fegyverét?
Azt hitte van barátja, pedig csak ti voltatok neki
Nem tudta, nálatok a barátság érdekből vetett csali
Lelkesedett értetek s a célotokért egyaránt
Lelkesedése vakká tette, s nem vette észre a halált
A végzet nem mástól jött, nem ellenség terítette le őt
Saját naivsága szabadította fel e rettenetes erőt
Mikor rájött, hogy becsapták, neki csak egy fantom világ jutott
Menekült, rohant saját emléke elől futott
De egyszer őt is elhagyta oly hatalmas ereje
S felvette a fegyvert, hogy utolsó tettét a végzetest megtegye
Én nem tudom, hogy miért nem szól szent mise most egy emberért?
Mert mások helyett maga ellen fordította fegyverét?
1990.
Kedvesemnek
Mint ragyogás a sötét éjszakában
Mely utat mutat a fáradt vándornak
Megtalált fény a szürkülő homályban
Tudatva vele, hogy jó úton halad
Az vagy nekem!
Fekete koromban szikrázó gyémántkő
Mely a széntől ezerszer nemesebb
Kis darabja oly rengeteget ér
Hogy érte halni is érdemes
Az vagy nekem!
Forró sivatagban oázis hűs árnya
Hol megpihenhet ki hosszú útra ment
Kínzó szárazságban csermely csobogása
Mely a szomjazónak oly sokat jelent
Az vagy nekem!
Ragyogj hát fel és mutasd az utat
Lássam lelked fényét, hogy jó úton megyek
Szikrázó szemednek gyémánt ragyogása
Had töltse meg az egész szívemet
Légy nékem oázis hol szomjamat olthatom
Megfáradt fejemet öledbe hajthatom
S ha mindez kevés, hát kérd az életem
Hisz szeretlek annyira, hogy feláldozzam neked:
KEDVESEM!
1991.
Nos egyenlőre ennyit. Később még majd teszek fel párat.
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése