Jászok

Sziasztok!

A múlt héten szerdán egy kedves barátom, Kiss Zsolt meghívásának eleget téve, Jászberényben meghallgattuk egy előadását, ami a jászokról szólt. Zsoltit elég régóta ismerem, de ez irányú érdeklődése számomra eddig ismeretlen volt, de ebbe talán az is szerepet játszik, hogy mostanában csak pár évente találkozunk. Igaz az internet adta lehetőségek szerint rálátok élete kicsi részleteire, és abból számomra az derült ki, hogy ő egy igaz magyar ember. Itt most nem politizálásról beszélek hanem arról, hogy ő fontosnak tartja hagyományaink megőrzését, kutatását. Ezekből amit lehet, át is ment a mai valóságba, más szóval ő így is él!
Na de térjünk vissza az előadásra. Tizennyolc órára volt kiírva a kezdés, mi előtte érkeztünk kb tíz perccel. Meglepődve tapasztaltuk, hogy Zsoltin kívül csak egy pár üldögélt bent, mint kiderült ők is Zsolt ismerősei Monorról. Kezdtem furcsállani, hogy csak ennyien vagyunk kíváncsiak egy ilyen előadásra, de akkor hirtelen el kezdtek jönni az emberek és pár perc alatt lettünk kb harmincan. Miután Zsolt köszöntötte az érdeklődőket és bemutatta a Jászmagyarok együttes énekes, gitárosát aki meghívta, hogy tartsa meg az előadást, megemlékezésre kért fel minket. A tragikusan elhunyt három fiatal táncosra emlékeztünk egy perces néma csönddel.
Maga az előadás igen érdekes volt, számomra rengeteg új információval szolgált.
Az előadást vetítés kísérte képekkel adatokkal, helyenként videóval. Ha valaki arra várt, hogy most az előadás anyagát fogom leírni, annak sajnos csalódást kell okoznom, mert ez a kis írás azon felül, hogy személyes élményem „papírra”vetése, egy kis előzetes reklám is lenne. Ha minden az elképzeléseim szerint fog történni, akkor jövőre ez az előadás megtekinthető lesz a HEMO-ban, és talán nem csak egy előadás lesz, hanem egy egész sorozat. De erről még Zsoltival, és a HEMO vezetésével is tárgyalnom kell.
Az előadás végén a már említett Bánfi Ferenc  előadott egy számot a Jászmagyarok együttes repertoárjából. Meg kell mondjam, nekem tetszett!

Ezután Zsolti kétféle pálinkával kínálta meg a közönséget, amiből sajnos kimaradtam, mivel vezettem. :( Feleségem szerint az erdélyi köményes inkább volt likőr mint pálinka, de erről majd remélem lesz módom személyesen is meggyőződnöm egyszer.

Sziasztok!