Első csapás

Sziasztok!

A címet, Jackie Chan 1996-os, azonos nevű filmjétől vettem kölcsön, mivel nekem ez az első, magam készített késem. Elég sokáig tartott, de nekem megérte. A hibái ellenére, (ha lehet ezt mondani ) szerelmes lettem belé! Tegnap este fejeztem be a markolat elkészítését, és mikor mentem aludni , vittem magammal . Ilyet utoljára, kb tizennyolc évvel ezelőtt csináltam, mikor egy munkahelyről való távozáskor kifizetett végkielégítésből, vettem egy rózsafa markolatú dobótőrt és egy, a honvédségnél rendszeresített, tokból dobható tőrt. Na akkor voltam ilyen állapotban, hogy este is még a késeimet babusgattam. Aki késmániás, az megérti.

Itt kell megjegyeznem, hogy tulajdonképpen a kések miatt kezdtem ezt a blogot írni. Olajos János késes blogját olvasgatva jött az ötlet, hogy én is csinálok egy ilyet, bemutatva a késeimet. Bár eddig csak vásárolt, csináltatott késeket tudtam volna felvonultatni, de ez most megváltozott. Nem ígérem hogy kéthetente, vagy akár havonta, saját gyártású kést fogok bemutatni, de most már időnként felbukkannak azok is.

Térjünk vissza mostani alanyunkhoz, mely hosszas töprengés után a Korven Tikari nevet kapta. Magyarra lefordítva: Erdei Tőr. Nem akartam angol nevet adni neki, ezért választottam a finn nyelvet, mellyel amúgy is szimpatizálok, és eredetileg puuko-nak indult a drága, de ez lett belőle. Miért nem magyar nevet kapott? A különböző késes oldalakon barangolva láttam hasonló nevű késeket, és mag akartam különböztetni tőlük. És miért pont Erdei Tőr, azaz Korven Tikari? Ugyan még nem teszteltem, de szerintem mindent tud amit egy, Jani által fogalmazva, "búskraft" késnek tudnia kell.
A penge, egy hozzám került, házi készítésű bozótvágóból lett kivágva. Nem tudom milyen anyag, de megizzadtam mire valami élszerűt tudtam csiszolni neki. A pengeháton lévő mélyedést a hüvelykujj megtámasztására alakítottam ki. A markolat kicsit nagynak tűnhet, de nekem kényelmes fogás esik rajta. A markolatvégi kiszélesedés, sújtásnál ad biztos fogást. A markolat anyagát, a fához jobban értők, biztosan meg tudják állapítani, én csak azt tudom hogy egy szék részét képezte aktív időszakában.
Ennyi lenne az első késem története. A második is ki van vágva, ugyanebből az anyagból, de hogy meddig bíbelődök vele, azt még nem tudom.

Sziasztok!

Egy koncert margójára...

Sziasztok!


Tegnap (aug.19. szerda) este volt egy koncert a Belvárosi Nagytemplomban. Történetesen Mága Zoltán hegedűművész, 100 koncertesre tervezett jótékonysági fellépéssorozatának, második koncertje. Közreműködött a Szolnoki Szimfonikus Zenekar Izaki Masahiro vezényletével, a Bartók Béla Kamarakórus, és az egyesített vegyeskar. Én a feleségem miatt voltam ott, aki a Bartók kórusban énekel. Tizenhét órára kellett menni, mert a fellépés előtt próbálni is kell, és tizennyolc órától még mise is volt a híveknek. Én szépen beültem a templomba, míg a kórus készülődött a próbára, és beszélgettem a egy régi barátommal, aki most a kórus asszisztense. Fél hat előtt meglepődve vettem észre, hogy hangosító konténereket tolnak be középen. Hinnye! "Ide aztán vajh miért kell hangosítás?" - teszem fel a kérdést félhangosan, mintegy magamnak. A templomnak igen jó akusztikája van, tehát mindennemű hangosítás felesleges. Mivel magam is voltam road, némi szakmai hozzáértéssel szemléltem a műveleteket.Nem igazán voltam lenyűgözve attól amit láttam. Szerintem későn érkeztek, hisz ilyenkorra a hangnak már állni kellene, és nem a művészek közt kellene bohóckodniuk. Miután elkészültek, kiderült az is hogy mire kellet a technika. Nem az egész 'zenekarkórus+művészek' miatt pakoltak ki, csak Mága Zoltánt, illetve a hegedűjét tették ki a hangra. Itt el is dőlt, hogy a lányoknak csak jól kell kinézniük, mert hallatszódni nem fognak. Közeledett a hat óra, a mise ideje, és én, mint hithű ateista elhagytam a templomot. Később kiderült, ez hiba volt! A koncert kezdésig hátralévő idő gyorsan eltelt beszélgetésekkel, az autó ellenőrzésével stb. Elérkezett a kezdés, kórus templomba oldalajtón be, én meg meglepődve tapasztaltam hogy a főbejáraton bizony bemenni már nem lehet. Illetve lehet hogy sikerült volna, méreteimből adódóan beverekednem magam, de azt hiszem akkor többek ajkát hagyta volna el olyan, ami Isten házában nem ildomos. Tehát kórus után oldal ajtón be. Ja igen! Miért is akartam mindenáron bemenni? A kórus nem hivatalos honlapjára akartam fényképeket készíteni. Így csak a kórus mögül, felemelt kamerával készítettem néhány képet, de ez így nem volt az igazi. A kórusnak csak a koncert elején, és végén volt dolga, a kettő közt szabad foglalkozás. Megjegyzem, a hangosítókat dicséret is illeti, mivel a templom ajtón kívülre is tettek ki ládákat(hanszórókat), mikor látták hogy mennyien rekedtek kinn! Mi is kerestünk egy padot, és beszélgetéssel múlattuk az időt. Volt egy kis mulatságos intermezzo is, mivel valaki összekevert két művet, és azt hitte hogy az a szám szól, ami után megint a kórus következik . Riadóztatta a többieket is, így volt alkalmam látni, hogy a kórus öt másodperc alatt futja a százat! :) Nem sokkal később szép nyugisan sétáltak visszafele, ismét elfoglalva a kényelmes padokat. Itt jegyezeném meg, talán jobban is járt aki kinn maradt, mivel a templomban igen meleg lett a sok embertől, és csak nyomokban volt levegő. Odakinn pedig a beköszöntő alkonyatban, hűlő levegőben, szállt a muzsikaszó! Megmosolyogtam, mikor egy padon ücsörgő nénike, rászolt a tőle nem messze álló csoporta, hogy ne beszélgessenek, mert ő a zenét akarja hallgatni. Ekkor megláttam, egy régen nem látott kedves ismerősömet, akivel megörültünk egymásnak, majd egy jót beszélgettünk. Ennek a beszélgetésnek az élményeiről majd talán születik egy másik bejegyzés. Miután a kórus elénekelte a záró számokat, és befejeződött a koncert, szépen hazajöttünk.

Aki idáig kibírta, annak további szép napot!

Sziasztok!

Tatabánya, Oroszlány, Szolnok

Sziasztok!

Most a tegnapi napomról (szombat), Szeretnék egy kis összefoglalót adni. Igaz, a történet már pénteken elkezdődött, mikor Matos Zoli barátom felhívott, hogy másnap el tudnám e vinni őt autót venni Pestre? Rövid gondolkodás után igent mondtam.Az úti cél a nap folyamán még kétszer változott, és a vége Tatabánya lett. Mikor ez este kiderült, elhatároztam, hogy ha minden jól megy és Zoli megveszi az autót, és már rám nem lesz szüksége, akkor átugrom Oroszlányba, ahol kedves barátaink laknak. Mostanában úgysem leszek ennyire közel hozzájuk. Tehát korai indulás, tempós haladás az M0-ig. Ott beleszaladtunk egy szép, helyben álló torlódásba. Szerencsére Zoli ismeri annyira Pestet, hogy megkockáztattuk az előttünk lévő lehajtót, és Csepelen keresztül, át a Lágymányosi hídon, nemsokára az M1-esen robogtunk. A meleg hatására elfogyasztott folyadék egy része a bőrünkön át távozott, a maradék szeretett volna hagyományos úton távozni.Ekkor kellemes látványként pillantottuk meg a pihenőhelyet jelző táblát. Kisorolás, nagy parkoló, sok kocsi még több emberrel. Irány a benzinkút, és az ott elhelyezkedő mosdó. Vérmes reményeket nem fűztem a z intézményhez, de arra nem számítottam hogy zárva lesz! Mármint a mosdó. A benzinkút shop része zavartalanul üzemelt, hisz az hozza a bevételt. Aki a hosszú úton megéhezik, megszomjazik az jó drágán vásárolhat, de hogy "kulturáltan" végezhesse el a dolgát, azt már nem! Persze azzal dolgozni kellene, takarítani. Így kénytelenek voltunk a parkoló végénél, egy bokros részen könnyíteni magunkon. És itt kiderült hogy a Wc zárolása nem csak ideiglenes, ugyanis óvatosan kellett lépkednem, nehogy egy "aknát" szét tapossak. Látszott hogy a helyet rendszeresen erre használják az utazók. "Vándor! Köszöntünk az Európai Unióban!" Komikus! Innen már gyorsan elértük Tatabányát, hamar meglett az autó kereskedés is, mi több, még az üzlet is megköttetett. Részemről küldetés letudva, irány Oroszlány! Itt egy kis kitérőt teszek, és elmondom röviden hogy honnan ismerem Krisztát, és Gábort. Zsenge ifjú koromban, a harcművészetek lelkes rajongójaként Juhász Imre barátom(róla még lesz szó később), elvitt egy Kung-Fu edzésre, és ott ragadtam. Ott edzett Krisztike is. Egy pici, törékeny lány, fenékig érő hosszú hajjal. Emlékeim szerint ő akkor tizennégy, vagy tizenöt éves lehetett. Rólam tudni kell, ha valakit szeretek, azt nagyon szeretem, de ha gyűlölök valakit, azt is teljes szívemből teszem. Nos, őt nagyon szerettem. Mikor abbahagytam az edzést, és elváltak útjaink még egy darabig tartottuk a kapcsolatot, majd teljesen eltűnt a szemem elől. Négy, öt éve van internetem, és eszembe jutott hogy beírom a nevét a "gugliba", hátha ráakadok valamire. Nagy örömömre az első találat, a saját honlapja volt. Ismét felvettük a kapcsolatot, majd megbeszéltünk egy találkozót Pesten. Jót beszélgettünk, majd a a végére megérkezett a barátja , Gábor. Mikor elbúcsúztunk, Gábornak azt találtam mondani, hogy "nagyon vigyázz erre a lányra"! Nos annyira megfogadta a tanácsomat, hogy tavaly nyáron összeházasodtak, amire meghívtak minket is. Az esküvőre Gábor készítette az összes tortát. Nem bírtam végigkóstolni a felhozatalt, de amit ettem, attól elájultam a gyönyörtől! Ami legjobban ízlett, az az Urak tortája nevű csoda volt! A mai napig a számban érzem azt az ízt. Egy szó mint száz, Gábornak Isten adta tehetsége van a cukrászathoz! Időközben létrehozták a Pelle-Molnár Kézműves Bonbon nevű céget. Nos tegnap náluk jártam, ha már úgy is a közelben voltam, és nem régen született meg a kislányuk, és most volt Krisztina nap is! Tehát volt apropóm bőven! Érkezésemkor Kriszta fogadott, mert Gábor a műhelyben dolgozott, majd később a lakás és a műhely közt ingázott. Beszélgettünk, Kriszta babázott is, mert a kisasszony megkövetelte a törődést. Közben folyamatosan kínálgatták a bonbonokat tesztelésre, amit én hősiesen vállaltam. Életemet a bonbongyártásért! :) Nem volt az olyan rossz elfoglaltság, akár hivatásosan is művelném!:) Nem minden nap eszik az ember különleges bonbonokat. Nekem kifejezetten ízlett a levendulás, a rózsa borsos csoki, és még sorolhatnám, de a korona az a Tokai boros bonbon volt! Beleborzongtam a gyönyörbe amit az okozott! Mondhatni egy kulináris orgazmus volt! És most nem túloztam! Gábor meg is jegyezte, hogy az ilyen arcokért érdemes csinálni! Egy ízletes kakaspörkölt ebéd elfogyasztása után, nem sokkal már indulnom kellett, mert még itthon is volt programom délután. Tehát vissza Tatabányára, ahol Zoli épp elintézte a papírokat, és közösen irány haza. Fél öt körül érkeztem meg, Gabi beszáll, és már mentünk is tovább a Milléri Szabadidő központba, ahol a már említett Juhász Imre barátom, kínai mestere tartott nyílt edzést.
A félreértések elkerülése végett: nem edzeni mentem, hanem fotózni. Bár ott elkapott az érzés, hogy újra el kellene kezdeni edzeni, de nem tudom hogy lesz-e rá elég erőm? Félek hogy nem, és kiütéssel győz a lustaság. Hisz most is itt ülök a gép előtt és írom ezeket a sorokat. És még csak azt sem tudom, hogy van-e értelme? Két, három visszajelzés érkezett csak, hogy valaki olvassa is azt amit én írok. Ha esetleg valamelyik bejegyzésemhez van hozzáfűzni valód, kérlek írj nekem pár sort!

Sziasztok!

Kohári Pisti bárdja

Sziasztok!

Most egy bárd újjászületését szeretném bemutatni, de inkább képekben. Történt ugyanis, hogy Kohári Pisti barátomékat meglátogattuk Pengyomhegyen, és a sok érdekes látnivaló közt megakadt a szemem, egy vélhetőleg orosz gyártású, leharcolt bárdon. Addig, addig fájdította a szívemet a látvány, míg elkértem Pistitől egy kis renoválásra. Ezt mutatom meg néhány képben.
Hozzátartozik a történethez, hogy nem a konyhából került elő, a jobb napokat látott eszköz, hanem udvari szolgálaton volt, a jószágok etetésében segédkezett.



Az eredeti nyél törött volt, de a szigetelőszalag egyben tartotta:













Kicsit rozsdás.:
















Felcsiszolva:















A nyers markolatok:















És a kész mű, olajjal melegen beeresztve:

Szolnok esti nyár

Sziasztok!

Hosszú idő után feleségemmel úgy döntöttünk, hogy este bemegyünk sétálni a városba. Kicsit szét nézni, enni egy fagyit és hátha lesz valami program is. Nos a fagyi nagyon finom volt (Édes Titok cukrászda a Kossuth téren), ajánlanám a Dolce Latte nevű tüneményt! A fagyi után elkezdtünk a Hild tér felé orientálódni, arról valami rock zene szűrődött. Nem tudom ki volt a színpadon, de a nyújtott teljesítmény nem is ösztönöz arra, hogy kiderítsem kilétüket. Inkább tettünk még egy kört, és közben rájöttünk hogy szívesen elfogyasztanánk egy hamburgert is, tehát irány a Hamburgerland! Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy szombat este fél nyolc után egy kicsivel, zárva van. Két évet dolgoztam az 1001 Non Stop-ban, és emlékeim szerint szombaton este kilencig, tízig nyitva volt. Ebből én arra következtetek, hogy a hamburgeres sajnos nem megy jól, és lehet hogy végleg bezárt. Régen jártam már a belvárosban, így nem vagyok napra kész az aktuális üzletekről. Tehát a hambi ugrot, de valamit enni kellett, így nosztalgiából vettünk két bermuda szendvicset. Röviden: kár volt. Na, vissza a Hild térre, ahol éppen átszerelés volt a színpadon. Örömmel láttam hogy vannak fúvósok is, ez reményt adott egy kis jó zenére. Némi vacakolás után Molnár Robi felkonferálta a zenekart, akik ha jól emlékszem az Atlantic Crossing Orchestra névre hallgatnak. Nos, ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy a zene az jó volt, kifejezetten kellemes volt hallgatni a fúvósokat, de az énekesnek nem kellene erőltetnie az éneklést. A műsorukat végig hallgattuk, majd elszörnyedtünk mikor Molnár Robi felkonferálta a következő fellépőket. Valami tánccsoport, és aztán a Hip Hop Boys! Rémisztő! Mikor "futottak", már akkor sem voltak senkik. Most kinek volt az ötlete feltámasztani ezeket? És legfőképp miért? És ezek után jött volna az est legminőségibb zenekara. Nem hallottam még őket, de így is ki merem ezt jelenteni! Ugyanis a zenekar basszusgitárosa Zombori Sanyi barátom, aki szerintem az ország egyik legjobb basszusgitárosa! Az ő személye nekem garancia a minőségre! De sajnos nem tudtuk megvárni őket, ugyanis a szervezők kicsit alábecsülték az érdeklődők számát, amit a feltűnően kevés ülőhely mutatott. Sokáig ácsorogni meg nem olyan élvezetes, így hazafelé vettük az irányt.

Sziasztok!