Dear Bear

Az utolsó negyed év termése

2011-12-28T12:33:00.000Z

Penge 1

2011-10-25T20:54:00.003+01:00

Sziasztok!

Lassan másfél hete készültem el legutóbbi alkotásommal, de a szokásos lustaság idáig béklyózta a kezemet, hogy meg írjam ezt a bejegyzést.
Ez az alkotás egy markolatozás volt. A pengét Berényi Sanyi ütötte le W8-as. más néven ezüst acélból. Igazából négy darab pengét kovácsolt, ezért is az a bejegyzés címe, hogy „Penge 1” mert még lesz három másik is. A névadással meg még mindig hadilábon állok, nem úgy mint Olajos Jani komám.
Visszatérve a pengéhez. Sanyitól kértem hozzájuk rozsdamentes acélból baknit is, ez került fel elsőnek. Másodiknak piros fiber került, szintén a Berényi művek jóvoltából. Talán már meg sem kellene említenem, hogy a harmadik alkatrész ami egy szarvas agancs korong, szintén Sanyi jóindulatából került hozzám.
De innentől kezdve már az én dolgaim vannak a késen! Sorban a negyedik alkatrész egy vörösréz lapocska amely egykoron nagypapám ajtaján hirdette, hogy itt bizony Szeberényi Ferenc lakik. Régóta hevert már a fiókomban és úgy gondoltam, hogy méltó helye lenne ezen a késen. A következő résztvevő egy hat parafa lappból összeragasztott rész. Egyszer már használtam parafát markolatra és nagyon megkedveltem. Kellemes tapintása van, mégis kellően szilárd. A végére pedig egy eperfából kivágott szép darab került. Egy kis lenolajos-méhviaszos kezelés után még egy kis polírozáson esett át, majd beköltözött a hálószobába. Elalvás előtt mindig nézegetem egy kicsit. És másfél hét után is tetszik!
Ő lenne az:

Egy kis közeli:

A többi képet itt lehet megtekinteni.

Sziasztok!

Kató karkötője

2011-10-09T18:42:00.000+01:00

Sziasztok!

Szeretnék bemutatni egy karkötőt. Bár karkötőt már láttatok tőlem (már aki olvasta a régebbi bejegyzéseimet is), de ez egy kicsit másabb! Nagy vonalakban az előzőekhez hasonlít, de van egy lényeges különbség! Mintázott a közepe! Történt, hogy kb egy hete megkaptam az egyik Késportálos éltárstól (Kamanart) a régóta várt beütőimet, amiket rögtön ki is próbáltam hulladék bőrökön. Másnap a vendégségben nálunk levő hölgynek (Katónak), megmutattam a régebbi karkötők fotóit, majd a „szeretnél ilyen karkötőt?” kérdésre érkezett igenlő válasznál már tudtam, hogy ez lesz az első munka aminél használom a beütőket! Ez sajnos látszik is a mintákon. Gyakorolni kell még az egyenletes beütő használatot, de előbb vagy utóbb majd csak belejövök!

További képek itt.

Sziasztok!

Taz és Lovász féle kés tok

2011-09-10T19:18:00.001+01:00

Sziasztok!

Szeretném most bemutatni az elmúlt hét termését! Talán nem meglepő módon, két kés tokról van szó. Az elsőt, a Taz tokját még a múlt hét végén kezdtem el csinálni, de nem sokkal a vége előtt sikerült helyrehozhatatlanul elcsesznem, de szerdán három óra alatt elkészültem vele. Egyébként azért kellet új tokot készítenem a Taz-hoz, mert az előző varrását sikerült szétvágnom a késsel. Amikor az készült akkor úgy okoskodtam, hogy nem kell bele él védő mert úgy szorosabban fogja a pengét, ami nem hátrány egy nyakban lógó késnél! De bebizonyosodott, hogy tévedtem. Így belekezdtem az új kabátka elkészítésébe, de most tettem bele él védőt és nem varrtam, hanem szironyoztam az élét. Nagyon megszerettem ezt a fonásos dolgot! Ezért készült a Lovász féle késem új tokja is így. Az ő eredeti tokjának nincs semmi baja, csak az lógatott felfogatású és nagyok kilátszott a mellényem alól. Most a tokon bújtató biztosítja a stabil rögzítést, és így feljebb is került, tehát jobban lehet rejtve hordani. Ezt ma reggel kezdtem el, de félbe kellett hagynom mert jelenésünk volt a Gulyás fesztiválon. Hazaérkezés után aztán befejeztem. nekem tetszenek, mondhatom ők az aktuális kedvenceim! :)
További képek itt.

Sziasztok!

Degusz Leukusz tokusz

2011-08-25T14:39:00.000+01:00

Sziasztok!

Kezdeném ennek a vicces címnek a magyarázatával ezt a bejegyzést. Olajos Jani komám kapott egy leukut a Degu becenévre hallgató Késportálos éltárstól. Ezt a pengét Jani markolatozta, és az ajándékozó + penge nevéből kreálta a Degusz Leukusz nevet. Rám pedig a kés tokozása hárult. Ugye megvan az összefüggés? :)
Szintén Janitól kaptam egy puha bőrdarabot, amit ő ugyan tokoknak szánt, de én úgy gondoltam,hogy jó lesz abból bőrszálat hasítani fonáshoz. Így számomra kézenfekvő volt, hogy elkészítsem életem első fonott tokját. A hasításhoz való eszközöket egy szintén Késportálos éltárs, Raga videója alapján készítettem el.
Lettek hibái, de első próbálkozásra szerintem megteszi.

További képek itt

Sziasztok!.

Agancsos, evős

2011-08-05T19:32:00.000+01:00

Sziasztok!

Ha egy üzlet beindul! :)
Pár órával ezelőtt úgy búcsúztam, hogy remélem holnap is lesz miről írnom, de úgy alakult, hogy már most tudok.
Befejeztem egy másik kést is, amit délután kezdtem el hirtelen felindulásból. Ez mindenképp szóljon a mentségemre! Az előző bejegyzésben említett anyagból még mindig volt egy darabka, de csak már pengére futotta belőle. A penge tövénél kicsit sarokcsiszolóval bevágtam, oda illesztettem egy darab hegesztési segéd anyagot, majd azt jól belekalapáltam. Ez így még kevés lett volna, tehát egy kis elektromos bíztatással odamelegítettem. (Oda hegesztettem. :-) ) A másik végére vágtam menetet és már kész is volt a markolat tüske! Ezen a pengén sem tüntettem el a rusztikusság nyomait. A markolat itt egyszerűbb lett. Egy agancs korong kezdi a sort, majd agancs, egy kis parafa korong, majd a végén egy darab cseresznye. Ebbe a cseresznye fa darabba belesűlyesztettem egy anya csavart és egy kis epoxi ragasztóval ott is marasztaltam. Miután megkötött ráhajtottam a menetes részre, és a nem passzoló részeket kicsit össze csiszoltam. Azt hiszem ezentúl ezt használom itthon étkezésekre! :) Úgy látszik ma csak konyhai késeket tudtam készíteni.

További képek itt.

Sziasztok!

Ui: Ma már tényleg nem írok többet! :)

PARAFenomén

2011-08-05T16:52:00.000+01:00

Sziasztok!

Legyőzvén a lustaságot, fásultságot ismét visszatértem!
Vannak elmaradásaim, amiket terveim szerint apránként törlesztek, de most egy friss munkát szeretnék bemutatni. Ez pedig a PARAFenomén nevet kapta, rögvest kiderül, hogy miért!
A műhelyben hányódott egy darab, valaha zöldséges szeletelő bárdként funkcionáló anyag. Ebből a bárdból lett kivágva a Bionika is. A forma kivágása után sok dolgom nem is volt vele, hisz a bárd eredeti vágó éle itt ugyanazt a funkciót tölti be. Egy kicsit megcsiszolgattam, de meghagytam az idő vasfoga által létrehozott rusztikusságot. A markolatot sorrendben a következő anyagok alkotják: Bocote, agancs, PARAFA (már meg is van, hogy honnan a név!), bükk, 1 db 6-os rozsdamentes szegecs. Első elképzelés szerint csak agancs lett volna az elején, de a szivacsos része nem mutatott szép képet, így egy darab bocote fa került elé takarásnak. A parafa úgy került képbe, hogy nemrégiben lakás felújítást végeztem , és ennek keretén belül parafa burkolat került a falra. A hulladék anyagot feldaraboltam, majd összeragasztottam. Meglepően jól viselkedik a markolaton, könnyű alakítani, csiszolni, egyszóval jó vele dolgozni! Szerintem fogom még használni! A markolat nagyobbik fele azért fa, mert a szegecs után még kb fél centi a markolat tüske, tehát itt már egynemű anyagot kellett használnom.

Ezt a kés reményeim szerint jó társam lesz a konyhában! A vágó képességéről itt egy kis videó. Az elején azért bénáztam, mert még azt néztem, hogy benne van-e a kezem a felvételben. :)

Még néhány kép itt.

Remélem holnap is lesz miről írnom! :)

Sziasztok!

Taz halála és feltámadása

2011-04-25T17:53:00.001+01:00

Sziasztok!

Aki ismer az tudja, hogy szinte mindig van nálam kés. Tavaly nyáron a székesfehérvári Tűzzel- Vassal fesztiválon sikerült hozzájutnom egy Késportálos éltárs által készített nyak késhez is, ami azóta mindig a nyakamba van, ha elmegyek otthonról.

A markolatba vágott Taz mintáról értelemszerűen TAZ lett a neve. Sajnos április 4.-én engedve a gravitációnak, kicsúszott a tokjából és némi szabadesés után ütközve egy kemény felülettel, sajnos ő húzta a rövidebbet.

Egyéb elfoglaltságaim miatt csak most sikerült időt szakítanom a kis csonka pengémre. A fiók mélyéről előkerítettem egy kis cseresznye fa darabot, és megpróbáltam rá applikálni. Akadt némi gond az illesztéssel, de a „magamnak csinálom, nekem jó lesz” vezér elv most is működött. Csiszolásnál sikerült belemásznom a penge feketítésébe is. tehát lehet, hogy azt előbb vagy utóbb teljesen le fogom szedni róla. A végén kapott egy kis méh viaszos lenolaj kezelést, és megint büszkén hordom a nyakamban! Az időzítés nem is lehetett volna jobb, hisz most aktuális a feltámadás. Igaz ugyan, hogy Taz nem három napra támadt fel, de jól van ez így! :) Íme:

További képek.

Sziasztok!

Bionika tok

2011-04-02T20:59:00.001+01:00

Sziasztok!

Most a tegnap bemutatott késhez készült tokot szeretném elétek tárni.
Olajos Jani komám említette, hogy az egyik következő késéhez fából készít majd tokot, amit majd nekem kellene bebőröznöm. Ez adta az ötletet, hogy én is ilyet készítsek a Bionikához, mintegy főpróbaként. A tok anyagának fenyőt választottam, a könnyű megmunkálhatóság és a kis súly miatt. Fűrészelés, fűrészelés, vésés, illesztgetés, csiszolás. Ez volt a könnyebbik része a munkának. A vékony bőrt Pálmatex ragasztóval rögzítettem a fára. Na, itt kezdődtek a gondok! Rákínlódtam, de közben rájöttem, hogy két kéz ehhez kevés. Vagy legalábbis más technikával kell majd dolgoznom ha ilyet készítek máskor. A varrás tulajdonképpen csak díszítés. A maradék bőr levágása után el is készültem a tokkal. Ilyen lett:

A stációk itt láthatóak.

Sziasztok!

Bionika

2011-04-01T17:49:00.001+01:00

Sziasztok!

Szeretném bemutatni ennek a hétnek a termését. Délutánonként bütykölgettem össze ezt a pöngét.
A penge egy régi konyhai bárdból lett kialakítva. A markolat tüske majdnem teljesen végig ér a markolatban. A markolat csont, alumínium, bőr, alumínium, bőr, dió, bőr, bükk. A penge gerincére a markolat elé, ujjtámasz segítő rovátkolás került.
A kést egy barátomnak készítettem, akinek már vagy két éve, de minimum egy éve megígértem, hogy készítek neki egyet. Most volt itt az ideje. Majd még kap egy tokot, aztán jöhet az átadás! :)
Ja ! A neve. Rájöttem, hogy a név adás nekem nem megy túl jól, de könnyen semmiképpen sem! Sokáig nézegettem, forgattam, vártam az ihletre. Majd a markolat két fajta fája (és egy tévé csatornán mostanában kezdődött sorozat) után, kapta a Bionika nevet.

További képek.
Sziasztok!

Helle féle

2011-03-14T17:38:00.001Z

Sziasztok!

Ma remek kis dolgos napom volt! Reggel elmentem édesapámmal szőlőt metszeni csepergő esőben, délután meg befejeztem egy régóta fiókban heverő pengét.

Ezt a pengét Berényi Sanyi ütötte le még 2010 májusában, mikor nála voltam műhely nézőben. Mutatta a kovácsolás különböző fogásait, és mintegy ilusztrációként leütött gyorsan egy pengét, amit nekem ajándékozott. Akkoriban frissiben nekiláttam a pengének, de a szallagcsiszolóm halála miatt abbamaradt a kés készítése. Hébe-hóba kezembe akadt mikor kerestem valamit a fiókba, de legtöbbször vissza tettem. Egyszer a kotorászás közben találtam egy darab cseresznye fát, amit jónak ítéltem a markolathoz. Kifúrtam, majd ismét szünet. Később mikor a bőrös munkákhoz készítettem magamnak csontkést, akkor megfordult a fejemben, hogy csont lesz a bakni. Azt is kireszelgettem, és ismét pauza. Tegnap délután a ragyogó időbe már ki tudtam menni a műhelybe, fagyás veszély nélkül és ha már kint voltam, csináljunk valamit felkiáltással elővettem a pengét, csontbaknit, markolatot. Kis gondolkodás után vágtam még egy bőrdarabot a bakni és a markolat közé. Ezeket bekentem epoxi ragasztóval, és szépen felfűztem a pengére. Éjszakára lesújozva hagytam kötni. Ma ebéd után pedig befejeztem. Tulajdonképpen nekem ez egyfajta tanulmány volt. Mármint a markolat kialakítása. Szintén 2010 ben voltam egy késtalálkozón, ahol volt szerencsém kézbe fogni Giga késeit, melyek úgy simultak a markomba mintha nekem készítették volna. Nos azóta tervezgetem, hogy én is csinálok olyan markolatot. Most itt volt a lehetőség, és én éltem is vele. Talán a képeken látszik hogy nem szokványos a kialakítás. A fotók sajnos elkapkodottak lettek, mert ki akartam használni az éppen előbújó napot. A pengén még fogok finomítani, ami a csiszolási nyomok eltüntetését jelenti.

Sziasztok!

Ui: A névről még nem esett szó. Mikor elkészült, nekem a Helle cég kései jutottak eszembe elsőnek. Most, hogy rákerestem, persze nem találok hasonlót se. Lehet ez a név választás így nem volt a legszerencsésebb.
FELHÍVÁS!
Ha valakinek van jó ötlete a kés elnevezésére, kérem ossza meg velem!

Kesergés

2011-03-08T18:07:00.000Z

Sziasztok!

  Aki esetleg ismét késes, vagy bőrös dologra számít annak szólok, hogy ne is olvassa tovább ezt a posztot mert nem arról lesz szó!
  Nem szoktam nyilvánosan keseregni, de most túl csordult bennem az a bizonyos pohár!!! Politizálni sem szoktam, most sem szeretnék de valószínűleg muszály lesz érintenem a témát.
  Az ember negyvenkét éves korára elér egy bizonyos életszínvonalat amit próbál megtartani. Régebben is azt mondtam, most is azt vallom, hogy nekem a gazdagság nem milliókat jelent csak azt ha megyek valahova és meglátok valamit, akkor azt meg tudjam venni. És itt nem több tízezres dolgokra gondolok! Ezek alapján sosem voltam gazdag, és esélyem sincs jelen helyzetemben, hogy valaha is az legyek! Mármint tisztességes munkával. Egyre lejjebb és lejjebb kell adni az embernek a vágyaiból. Legjobban mégis az bánt, hogy a feleségemnek nem tudom megadni azt a színvonalat amit megérdemelne! És látni nap mint nap rajta is az elkeseredést! Iszonyatos ezt a tehetetlenséget érezni! Megtakarított pénzünket mostanra feléltük, és hála nagyszerű kormányunk intézkedéseinek most mászunk bele egy következő hitelbe. Hogy miből és mikorra lesz visszafizetve azt nem tudom. Szép lassan kezd szorulni a hóhér kötele. Még ha biztosan tudnám, hogy a munkahelyeink stabilak, akkor sem lennék túl derülátó, de sajnos a kedvesemnek is csak erre a fél évre van szerződése és nincs rá biztosíték, hogy a következő fél évben lesz! Az én munkahelyem is állandó változáson megy keresztül, sosem lehet tudni, hogy épp mekkora váltás lesz és az mit is eredményez. Szörnyű érzés ilyen bizonytalanságban élni. És a választott vezetőink csodálkoznak azon, hogy az emberek egyre elkeseredettebbek és esetleg az értékrendjük elcsúszik a szélsőségek felé!
Az ember olvas mindenféle összeesküvés elméleteket és egyszer csak azt látja, hogy az elméletek kezdenek gyakorlati formát ölteni a hatalom által. Ez sem vidámítja a jövőképet!
Kicsit visszatérve az anyagiakhoz. Pár évvel ezelőtt még horgásztam, de mostanra ez is luxus lett nekem. Az engedélyeket ha ki akarom váltani, akkor kb tizenkilencezer forintot kell letennem az asztalra. De ezek csak a papírok! Nem vettem még horgot, damilt, etető anyagot, csalit, egyéb járulékos dolgokat. Sajnos ezeket már nem tudom megfinanszírozni.
Ismét elkezdtem a késekkel foglalkozni, de ha komolyan szeretném csinálni itt is mélyen zsebbe kellene nyúlnom. Ekkor jött képbe a bőrrel való foglalkozás, ami szintén nem volt egy szerencsés választás, ugyanis a bőr igen drága valami. Volt ismerősöm akitől kaptam pár darabot ami elég volt néhány tokra. Szerszámaim szerencsére voltak korábbról, azokra nem nagyon kellett költenem. De ugye a bőr elfogyott, ezzel a hobbyval is le kellett álni. Illetve le kellett volna állni, de szerencsére egy komámnak valamilyen oknál fogva tetszettek a munkáim és szerzett még bőrt ingyé. De ez is el fog fogyni egyszer, és akkor megint nem lesz mit csinálni. Nyaralni nem voltunk évek óta, de még kirándulni sem. A benzin egyre drágább és így szépen lassan már az autózás is átcsúszik a luxus kategóriába.

...most kijött belőlem egy adag elkeseredés, jó volt kiírni magamból.
Talán folyt köv...

Sziasztok!

Nutella tok

2011-03-07T16:47:00.001Z

Sziasztok!

Szeretném bemutatni tegnapi szöszmötölésem eredményét.
Igen , ez is egy késtok! Igen, ezt a kést is Olajos Jani készítette! :) Mikor láttam a blogján, hogy új kést készített autómatice mentem érte. Eddig nagyjából szabad kezet kaptam a tokok elkészítésében, legfeljebb apróbb kérések hangoztak el, de most konkrét rajzot kaptam a leendő tokról. Biztos megrendült bennem a bizalma! :)
Tény, hogy ilyen pisztoly gombos megoldású tokot még nem készítettem, mégsem ez tréfált meg, hanem a kés íves mivolta. Sikerült az első kiszabott bőrt egy kicsit szűkre vennem de sebaj, majd jó lesz egy kissebb tokhoz. Tehát a másodjára kivágott bőrt már sikerült némileg hasonló alakúra igazgatni mint ami a rajzon volt, de szerettem volna valami egyedit is belevinni, ami jobban a késhez köti a tokot. Azt találtam ki, hogy a markolat ívét követi a bőr oldala, és a tetején a lecsapás a felső „nutella” csíkot követi.
Ez a tok egyben debütálás is, mert ennek a hátuljába „róttam ” bele először a „logómat”. Most ugyan még egyenként égettem be a betűket, de előbb-utóbb jó lenne valakivel egy beütőt csináltatni hozzá!
Égetéssel még minimálisan díszítettem a pisztoly gomb tövét, és a gombra kapcsolódó pántot.
További képek.

Sziasztok!

Jok-Mok tok

2011-02-22T10:24:00.000Z

Sziasztok!

Most szintén egy Olajos Jani komámnak készült tokot szeretnék bemutatni. Janinál a kés amihez a tok készült a Jok-Mok nevet kapta. A tok egy sima használati erszénytok marhabőrből (amit tulajdonképpen Jani szerzett! Áldassék az ő neve!!! :) ), szárazon ráformázva a késre, és a végén lenolajos méhviasszal melegen többször beeresztve, majd egykicsit polírozva.

Janinak annyi kérése volt, hogy a tok felső része íves legyen. Én ezt egy sor varrással ki is hangsúlyoztam. Készítettem hozzá egy csont lapocskát is, amibe belevéstem a Jok-Mok feliratot, majd lánggal barnítottam. eredetileg bele akartam dolgozni a bőrbe, de végül eláltam ettől a szándékomtól.Itt a boldog tulaj látható:

Az összes kép itt található.

Sziasztok!

Karkötő

2011-02-05T19:48:00.001Z

Sziasztok!

A múlt héten egy maradék bőrdarabból készítettem egy karkötőt. Igazából az unokaöcsémnek szántam, de mikor megkérdeztem róla udvariasan a tudtomra hozta, hogy nem hord ilyeneket. Viszont félkész állapotban látta a kolléganőm, és egyből kijelentette, hogy neki kell egy ilyen!

A munka nem volt túl bonyolult. Fogtam egy darab bőrcsíkot aminek a belsejébe a húsoldalra ragasztottam egy darab szarvasbőrt, hogy puha legyen a kéznek. Aztán a két szélén árral végigszúrtam a bőrt, majd elkezdtem a széleket befonni. Ekkor rájöttem, hogy a bőrszálam nem igazán erre való így vissza bontottam. Másnap sikerült vennem vékony bőrt, és egy egyszerűbb fonással körbefűztem a karkötőt. Rögzítéshez pisztolygombot tettem rá. Ekkorra már kiderült, hogy a kolléganőmé lesz, így az ő nevét égettem bele középre rovás írással, majd kapott egy kis méhviaszos finiselést. A többi kép itt nézhető meg.

Sziasztok!

Callow Kitty tok

2011-01-18T08:25:00.000Z

Sziasztok!

Szeretném bemutatni legújabb kreálmányomat, a Callow Kitty tokot. Ez a tok Olajos Jani komám tulajdona, mivel ő készítette a kést. A kés inspirációjáról és készítéséről itt olvashatsz többet. Annak a bizonyos blog bejegyzésnek a végén Jani megemlíti, hogy velem szeretné elkészíttetni a tokot. Ez volt vasárnap. Ja ! A kés szombaton készült el! Én meg hétfő reggel mentem érte, tehát Janinál csak egy napig volt. Hétközben csak nézegettem, tervezgettem mit hogyan kellene, amit szerény képességeimmel még el is tudok készíteni. Próbáltam a név adó macska pofiját megrajzolni, de nem nagy sikerrel így egyszerűbb megoldásként csak egy macska tappancs lenyomat került rá „díszítésnek”. A vasárnapi ebéd után nekiláttam és egészen estig elszöszmötöltem vele. Talán eddig ez a munkám tetszik a legjobban. Íme a tok:

Tanulságként rájöttem, hogy jó lenne egyszer egy mestertől tanulni nem csak a fortélyokat, de az alapokat is! További képeket itt találsz.

Sziasztok!

Jászok

2010-12-14T19:55:00.000Z

Sziasztok!

A múlt héten szerdán egy kedves barátom, Kiss Zsolt meghívásának eleget téve, Jászberényben meghallgattuk egy előadását, ami a jászokról szólt. Zsoltit elég régóta ismerem, de ez irányú érdeklődése számomra eddig ismeretlen volt, de ebbe talán az is szerepet játszik, hogy mostanában csak pár évente találkozunk. Igaz az internet adta lehetőségek szerint rálátok élete kicsi részleteire, és abból számomra az derült ki, hogy ő egy igaz magyar ember. Itt most nem politizálásról beszélek hanem arról, hogy ő fontosnak tartja hagyományaink megőrzését, kutatását. Ezekből amit lehet, át is ment a mai valóságba, más szóval ő így is él!
Na de térjünk vissza az előadásra. Tizennyolc órára volt kiírva a kezdés, mi előtte érkeztünk kb tíz perccel. Meglepődve tapasztaltuk, hogy Zsoltin kívül csak egy pár üldögélt bent, mint kiderült ők is Zsolt ismerősei Monorról. Kezdtem furcsállani, hogy csak ennyien vagyunk kíváncsiak egy ilyen előadásra, de akkor hirtelen el kezdtek jönni az emberek és pár perc alatt lettünk kb harmincan. Miután Zsolt köszöntötte az érdeklődőket és bemutatta a Jászmagyarok együttes énekes, gitárosát aki meghívta, hogy tartsa meg az előadást, megemlékezésre kért fel minket. A tragikusan elhunyt három fiatal táncosra emlékeztünk egy perces néma csönddel.
Maga az előadás igen érdekes volt, számomra rengeteg új információval szolgált.
Az előadást vetítés kísérte képekkel adatokkal, helyenként videóval. Ha valaki arra várt, hogy most az előadás anyagát fogom leírni, annak sajnos csalódást kell okoznom, mert ez a kis írás azon felül, hogy személyes élményem „papírra”vetése, egy kis előzetes reklám is lenne. Ha minden az elképzeléseim szerint fog történni, akkor jövőre ez az előadás megtekinthető lesz a HEMO-ban, és talán nem csak egy előadás lesz, hanem egy egész sorozat. De erről még Zsoltival, és a HEMO vezetésével is tárgyalnom kell.
Az előadás végén a már említett Bánfi Ferenc előadott egy számot a Jászmagyarok együttes repertoárjából. Meg kell mondjam, nekem tetszett!

Ezután Zsolti kétféle pálinkával kínálta meg a közönséget, amiből sajnos kimaradtam, mivel vezettem. :( Feleségem szerint az erdélyi köményes inkább volt likőr mint pálinka, de erről majd remélem lesz módom személyesen is meggyőződnöm egyszer.

Sziasztok!

Korven Tikari tok.

2010-10-31T18:21:00.000Z

Sziasztok!

Hetekkel ezelőtti bejegyzésem arról szólt, hogy készítettem egy bőrös csikót és erről képet is mellékeltem. Nos örömmel jelenthetem, sikeresen befejeztem! Ahol kellett még gömbölyítettem, a pofáira kapott még egy-egy bőrcsíkot, lepácoltam. Így néz ki most:

Mivel kész lett a csikó, gondoltam ideje lenne egy normális tokot készíteni valamelyik késemnek. Választásom az első általam készített késre a Korven Tikari-ra esett. Ezt a kést az itthoni, ház körüli munkáknál szoktam használni, tehát egy munkatokot kellett készítenem. Választásom egy formázott tokra esett. Már csak azért is, hogy ne könnyítsem meg nagyon a saját dolgomat. :) A tokkészítést idáig leginkább a neten fellelhető videókból, és a Késportál nevezetű késes oldal bőrösei által közzé tett tudásból tanultam. A Késportálon külön szeretném kiemelni Rajkai Gábort / RAGA/, tőle származik csekély tudásom nagy része, és szerszámokat is segített vásárolni.
Tehát inkább önbizalommal mintsem tudással nekivágtam a tokkészítésnek. Hamar rájöttem, hogy vagy nem figyeltem eléggé, vagy nem fogtam fel teljesen a dolgokat, de az biztos, hogy nem egyszerű dologba kezdtem bele. Ehhez még hozzájön az is, hogy nem a legmegfelelőbb bőrt sikerült szereznem. A tok hátlapjára felragasztottam az élvédő csíkot, a beáztatott bőrt sikerült ráformáznom a késre, és kezdődtek a gondok. Egy formázott tokot hogyan fogok be a csikó pofái közé? Kis kínlódás után azért csak sikerült megoldanom. Tanulság számomra, hogy a varrást, vagyis inkább a szúrást sokat kell még gyakorolnom. A tok elején még csak-csak egyenes, egyenletes, de a hátoldalon néha beleszaladt az ökör hu...-ás. Egy éjszakát száradt a radiátoron, reggel volt még egy kis csiszolás majd méhviaszos bőrápolóval finiseltem. Így néz ki:

További képek itt.

Coyot - Taz tok

2010-10-09T12:05:00.000+01:00

Sziasztok!

Készítettem egy nyak kés tokot. Ezt a kést még nyáron vettem a székesfehérvári „Tűzzel-Vassal” fesztiválon. Pontosabban kettőt vettem. Az egyik az enyém Taz-t ábrázolja, a feleségemé Coyot-ot.
Nos nekik készítettem tokokat. Ekkor még nem volt meg a csikóm, tehát ezeket csak simán kézben fogva, egy tűvel varrva készítettem. Az enyém kapott egy kis fekete festést, Gabié natúr maradt. Az enyémre később még ráügyeskedtem egy Késportál kitűzőt is. Íme:

További képek itt.

Sziasztok!

Csikó

2010-10-09T11:27:00.000+01:00

Sziasztok!

Ismét jelentkezek pár bejegyzéssel. Már nem magyarázom a ritka közzétételt, törődjetek bele, hogy lusta vagyok. :) Élmények lettek volna, de ...
A késekhez hozzátartoznak a tokok is, így elhatároztam, hogy belekóstolok a tokkészítésbe is. Előtte azonban be kellett szerezni néhány szerszámot, köztük egy „csikót” is. Egy véletlen folytán bele is botlottam egybe, de nekem túl drága volt. Ekkor határoztam el, hogy készítek egyet. Egy régi hosszú padot lekurtítottam és a leeső részből csináltam meg a fejet. Mostani állapotát kb három munkaóra alatt érte el, de még majd finomítom, csinosítom egy kicsit. A csikót a varrásnál használják. A két pofa közé szorítják be a varrandó anyagot és így lehet két tűvel varrni, mert szabad az ember mindkét keze. A mintát egy Késportálos éltárs (RAGA) csikójáról vettem le, aki volt olyan nagylelkű, hogy elhozta egy kiállításra ahol jól le tudtam fotózni. Ezen felül segített szerszámot vásárolni, és ellátott tanácsokkal.
Íme a csikó:

További képek itt:

Sziasztok!

Májusi Késtalálkozó

2010-06-02T20:47:00.001+01:00

Sziasztok!

Majdnem egy hete, múlt csütörtökön végre sikerült feljutnom Pestre, egy Késtalálkozóra. Erről azt kell tudni, hogy egy internetes oldal, a Késportál forumának a baráti köre. Itt a fórumozók személyesen is megismerhetik egymást, meg lehet tapogatni az addig csak képernyőn látott késeket. Ha egy mondatot kellene írnom, az így szólna: Katartikus élmény volt! Rögvest kifejtem kicsit bővebben.
Az út is jól telt, kellemes zenét hallgatva, tempósan tudtam haladni. Ez a lendület csak a belvárosban tört meg, de az Oktogon után már lehetett haladni. Elsőre megtaláltam a helyszínt, és még a bejárat előtt le is tudtam parkolni. A találkozó egy kis pincehelységben van megrendezve, a Pallas Páholy nevezetű irodalmi klubban.
Belépve ért az első meglepetés, ugyanis a nevemen szólítottak! Mármint a kés portálon használt nevemen. Igaz van egy olyan topik, hogy „képek a nevekhez” ahova tettem is fel magamról képet, de nem gondoltam volna, hogy valaki ezt meg is jegyzi. Én meg csak lestem és visszakérdeztem, „ Te ki is vagy?”. A válasz után tempósan el kezdtem szégyelni magam, ugyanis a nyaralásáról készült képeket volt szerencsém látni a fórumon, tulajdonképpen az ő arcát ismertem a legjobban, de lányos zavaromban nem kapcsolódott név az archoz. Ő volt Giga. Miután lecuccoltam és túlestem a regisztráción, elkezdtem szétnézni. Kb olyan érzés volt mint amikor egy kisgyerek beszabadul az édesség boltba. Bármerre néztem a szeretett késeket láttam!
Sőt! Olyan embereket, akik hasonló szeretettel babusgatták a késeket, mint én! Furcsa volt ez számomra, ugyanis eddig nem volt ilyen ember a környezetemben.
Tehát én is mentem körbe, nézegettem a késeket, csurgattam a nyálam. Aztán felvettem a fényképezőt, és lőttem néhány képet amiket itt lehet megnézni. Ezt követően megismerkedhettem egy csuda figurával! Őt a Késportálon csak úgy ismerik, hogy TÜSKE! Igen, csupa nagybetűvel! Róla korábban én is csak olvastam a fórumon, már akkor is (finoman szólva) érdekes embernek tartottam.
Mikor jeleztem a fórumon, hogy valószínűleg megyek a találkozóra akkor megkeresett privát üzenetben és jelezte, hogy nagy táskával menjek mert sok ajándéka lesz számomra. Nem igazán értettem, hogy egy olyan ember aki még nem is ismer, miért akar nekem ajándékot adni? Mikor találkoztunk, épp egy másik portál társ elé halmozta az ajándékait, miközben folyamatosan fenyegetett :) , hogy nehogy el merjek mozdulni mert mindjárt én következek! Miközben halmozta elém is a tornyot, közben a kezembe nyomott egy kést és megkérdezte, hogy tetszik-e? Mivel egy kellemes fogású, faragott agancs markolatú kés volt őszintén mondtam, hogy igen. Erre Ő: akkor barátkozzak meg vele, mert az enyém! Hiába ellenkeztem, hajthatatlan maradt. Most sem értem! Az este folyamán próbáltam még beszélni vele erről, de részéről nem igazán volt hajlandóság vita tárgyává tenni az ajándékozás tényét. Beszélgetésünk közben volt módom rálátni élete egy részére, és egyre jobban nem értettem, hogy egy emberbe miként szorulhat ennyi jó szándék, ennyi adakozási hajlam ismeretlenek felé, miközben Őt nagyon megrángatta az élet.
Volt ott számomra még egy meglepetés „éltárs”, Filly. Mint említettem, körülöttem nem igazán voltak késmániás emberek. Nőt meg végképp nem ismertem, aki vonzódott volna a hideg fémhez. Nos Filly egy ilyen bájos hölgy. Kár, hogy nem tudtam vele többet beszélgetni, de remélem lesz még rá alkalmam.
Most még egy kicsit vissza kell térnem Gigához. Neki is voltak kései kirakva amiket jól szemrevételeztem, de a csoda akkor realizálódott mikor kézbevettem őket! Megszólítottak azok a markolatok! Annyira a kezembe simultak, szinte le sem akartam tenni őket. Az is nagyon jól esett, hogy mindenki olyan közvetlen volt mintha régóta ismernénk egymást, és nem most találkoztunk volna először. Köszönöm mindenkinek ezt az élményt! Hazafelé nem is kapcsoltam zenét a kocsiba, az elmúlt órák élményei zsongtak a fejemben. S mindezt megkoronázandó, az út felett ott vigyorgott a ragyogó telihold.

Sziasztok

Nyakkés tok

2010-05-21T20:43:00.000+01:00

Sziasztok!

Elég régen jelentkeztem, nem mintha nem lett volna miről írnom. De a lustaság nagy úr!
Most egy délután öszzedobott nyakkés tokot szeretnék megmutatni.

Szóval nem csak a kés készítés egy külön tudomány, de a bőrözés is. Az ember azt hinné, mivel a bőr lágyabb anyag mint a vas, könnyebb is dolgozni vele. Nem így van. Legalábbis ha szép dolgot akar az ember készíteni. Mivel én nem vagyok profi bőrös, ezért nem igazán sikerült szépre a kis tok, tele van amatőr hibákkal. De én készítettem a két kezemmel, ezért szeretem. Ilyenkor hajlamos vagyok abba a tévhitbe ringatni magam, hogy nincsenek megfelelő eszközeim. Mert ha lennének, akkor biztosan szebben tudnék dolgozni! (Ha,ha,ha!) De aztán rájövök, hogy ez nem így van. Nem az eszköztől lesz egy munka szép, hanem a megszerzett tudástól. Ami jelen esetben egy fórumról felcsipegetett morzsákból tevődik össze. Ami lássuk be, nem túl sok. Nekem látnom kellene a folyamatot, hogy tanulni tudjak belőle. De sajnos nem sok esélyem van bőröstől tanulni.
Szóval én ezt a tokot úgy készítettem, hogy a két bőrdarabot nedvesen ráformáztam a késre, majd miután összevartam, a téglalap alakot kicsit megformáztam.
A tokon lévő Késportálos medált besűlyesztettem a bőrbe, majd beleragasztottam.

Ezután kapott egy kis fekete festést, majd méhviaszos bőrápolóval finiseltem.

Sziasztok!

2010-03-14T16:28:00.002Z

Az első kovácsolás

2010-01-16T16:18:00.001Z

Sziasztok!

Ma reggel, mikor felkeltem még nem tudtam hogy kovácsolni fogok. Konkrétan eszembe sem jutott. Délelőtt gondoltam kiviszem a konyhából a hetek (lehet hogy hónapok?) óta ott száradó kovácstűzhelynek szánt agyagot, és kiégetem. Ha már ilyen szépen ég a tűz, akkor csatlakoztassuk hozzá a levegő fújtatási rendszert(régi Rakéta porszívó), nézzük mit tudnak együtt. Kár lenne ezt a szép erős tüzet parlagon hagyni, nosza vasat bele. Az izzó vas meg szinte könyörgött a kalapácsért! Így szépen elkezdtem ütögetni a vasat, mert kíváncsi voltam hogy viselkedik az ütleg alatt. Arra sikerült rájönnöm, hogy nagy fába vágtam a fejszémet! Nem olyan egyszerű dolog a kovácsolás, mint az elsőre tűnik! Sok tanulni valóm van, ha ezzel komolyan akarok foglalkozni. A végén azért csak sikerült egy kiskést összeütlegelnem!

Pisti! Már csinálom a tiedet is!

Sziasztok!

Ajándék III.

2010-01-02T13:03:00.003Z

Sziasztok!

Ezeket a késeket én kaptam a múlt év vége felé. Nem a Jézuska hozta őket, de így is nagyon örültem nekik! Az elsőt Rimóczi Laci komámtól kaptam. Egy beszélgetés során, mikor kiderült hogy én késmániás vagyok, közölte, hogy van egy kése amit egy kicsit ki kellene pofozni. A kés története annyi, hogy kb másfél évet pihent a Holt-Tiszában, miután egy horgászat közben beleejtette. Mondtam, hozza el , és megnézem hogy mit lehet tenni az ügy érdekében. Szegénykét megviselte a vízben töltött idő, de azért úgy-ahogy kipofoztam. A képeken látszik hogy melyik oldalán feküdt az iszapban. Azon az oldalon sötétebb a markolata. Mikor kész lett, és visszavittem neki, akkor azt mondta, maradjon nálam, ő úgysem becsülné meg ennyire. Én nagy nehezen, azonnal elfogadtam.
A másik kést Kovács Attila barátomtól kaptam. Valamiért telefonon beszéltünk( én már nem tudom, hogy melyikünk hívta a másikat, és mi volt az eredeti téma), és megkérdeztem hogy megvan-e még neki az a kése, amit az övre vízszintesen is fel lehet rögzíteni. Mire ő közölte, hogy igen, valahol a garázsban van, nem használja csak műhely késnek. És rögtön fel is tette a kérdést: szeretném-e megkapni? Mondtam, ha mindenáron nekem akarja adni, én nem fogok tiltakozni. :) Ez egy Herbertz csizmakés, amit én csak dobótőrként emlegetek. Ennek a markolatát kellett lecsiszolni és festeni, mert az eredeti már kicsit kopott volt.
A harmadik kés... Nos arra még csak ígéretet kaptam, de remélem abból is lesz valami!

Sziasztok!

Ajándék II.

2010-01-02T12:49:00.004Z

Sziasztok!

Most egy nemrég elkészült kést szeretnék bemutatni, amit megkésett karácsonyi ajándéknak szánok. Remélem az most pár napig nem olvassa ezt az oldalt, akinek szánom. :) Tehát: A markolat bőr szalaggal van baltndázsolva. A penge itt is sima laposvas, és ugyanúgy igényli a gondoskodást mint az előző. A talpazat tölgy, amire egy őz agancs van rögzítve.
Igazából csak dísznek, papírvágónak szánom.

Sziasztok!

Ajándék I.

2010-01-02T12:38:00.006Z

Sziasztok!

Most egy nemrég elkészült kést szeretnék bemutatni, amit megkésett karácsonyi ajándéknak szánok. Remélem az most pár napig nem olvassa ezt az oldalt, akinek szánom. :)
Tehát: A penge az sima laposvas, rozsdásodásra hajlamos, tehát néha majd át kell kenni vékonyan olajjal. A markolat és a tok, az fenyő, réz, és bükk kombinációja. Igazából csak dísznek, papírvágónak szánom.

Sziasztok!

B.U.É.K.

2009-12-31T06:47:00.003Z

Sziasztok!

Elérkezett az esztendő utolsó napja, és ezzel az év utolsó bejegyzése is!
Mi is lehetne ez más, minthogy Boldog Új Esztendőt Kívánjak mindenkinek, aki megtisztel azzal, hogy elolvassa amiket én ide írogatok. Néhány kép a hangulathoz.

Sziasztok!

Bölény

2009-12-13T19:05:00.007Z

Sziasztok!

Elkészültem második késemmel. A névadó ünnepségen a Bölény nevet kapta. Ha ránézek, engem egy bölényre emlékeztet. Robosztus az eleje, keskenyedő hátsóval.
Ezzel a késsel többet kínlódtam, és sok tanulságot vontam le a készítés során. Rájöttem hogy a jövőben mely technikákat nem fogom erőltetni. A türelmetlen, néha kapkodó természetem meghozta a gyümölcsét, többször is rontottam, és volt amit már nem is tudtam javítani. Több képet itt találsz. Hibáival együtt, most ez az aktuális kedvenc. Most a hozzá való tok elkészítése következik. Bár előbb bőrt kellene hozzá szereznem. Ja, és még ami fontos: legálisan hordható! A penge élhossza 7.5 cm . Anyaga valami rozsdamentes acél. Markolat anyaga tölgyfa. Teljes hossz 19.5 cm.

Sziasztok!

Tisza III.

2009-11-30T07:32:00.003Z

Sziasztok!

Ez a Tiszás bejegyzés sorozat harmadik, és egyben befejező része. Mikor feltettem a You Tube-ra a videót, előtte megkérdeztem azt a tagot akitől kaptam , és szerepel is a felvételen, hogy ez gond-e? Ő azt mondta , hogy szerinte nem. Nos tévedett! Most írta nekem , a többiek nem örültek a nyilvánosságnak . Hogy neki ne legyen kellemetlensége a dologból, ezért eltávolítottam a You Tube-ról a klippet. Pedig aki látta, mind azt mondta, hogy fantasztikus! De sebaj! Nekem megvan, és annyiszor nézem meg, ahányszor csak akarom!

Sziasztok.

Tisza II.

2009-11-26T20:11:00.003Z

Sziasztok!

Egy korábbi bejegyzésem a Tisza Táncegyüttes fantasztikus előadásáról szólt. Sikerült megszereznem a felvételt, és feltuszkolni a YouTube-ra. Remélem nektek is tetszik!
Sziasztok!

A dobótőr új ruhája

2009-11-16T17:01:00.005Z

Sziasztok!

Szombat délután volt egy kis időm, és hogy hasznosan töltsem el, az egyik dobótőrömnek új markolatot készítettem. A régi valami bonomit féleségből volt, és azt is én fabrikáltam egykori nunchakumból. Az eredeti markolat, ragasztott rózsafa volt. Egy dobótőrnek ragasztott markolat! Nagy ész kellett ezt kitalálni! Egyszer érkezett rosszul a fához a kés, máris ripityára tört a markolat. A mostanit diófából készítettem. A fa és a réz közé, bőr került.

További szép estét!

Sziasztok!

TISZA

2009-11-06T04:51:00.003Z

Sziasztok!

A címben említett Tisza nem a folyót jelöli, hanem a Táncegyüttest. Tegnap volt az A.N.K.K.-ban a Népművelők 26. vándorgyűlése. Este volt a számukra egy kis bemutató Szolnok kulturális értékeiből. Fellépet a Bartók Béla Kamarakórus, a Szolnoki Népdalkör, és a Szolnoki Tisza Táncegyüttes. Most ez utóbbiról szeretnék pár sort írni.
Már a fellépés előtt felkeltette az érdeklődésemet a produkciójuk, mivel volt alkalmam látni őket ahogy gyakorolnak a folyosón. Nem vagyok tánc szakértő, de nekem is feltűnt hogy nem mindenki van közülük népviseletben, hanem inkább a húszas, harmincas évekre jellemző, polgári öltözéket visel. Innen már kíváncsian vártam a produkciót! Az előadásuk első részében hagyományos táncot mutattak be, majd a vége felé kezdtek kellékek kerülni a színpadra. Kis asztal, székek, ruhafogas. Nekem olyan kávéház hangulatnak tűnt. Aztán megszólalt a zene! Nekem olyan „tuc-tuc” zenébe oltott dixilendnek tűnt. Keményen jöttek az alap eggyek, és erre jöttek a fúvósok. Aztán elkezdődött a csoda! A tánc is, mint a zene kettősséget mutatott. Egy kis chelston, egy kis népi. Nos, itt most szuperlatívuszok felsorolása következne, de inkább csak annyit írok hogy FANTASZTIKUS volt! Köszönöm ezt az élményt! Most hogy e sorokat írom, ismét beleborzongok a gyönyörűségbe. Nem tudom hol, és mikor fogják még bemutatni, de akinek lehetősége lesz , nézze meg! Megéri!

Szép napot!
Sziasztok!

Vendetta II.

2009-11-01T19:13:00.004Z

Sziasztok!

Sok töprengés után elkészült a Vendetta markolata.
Anyaga diófa, bőr, székláb(még mindig nem tudom milyen fajta). Tudom hogy nem egy mestermunka, de első próbálkozásnak megteszi. Nagy büszkeségemben gyorsan akarom megosztani az élményt, ezért a vakus kép. Ha holnap lesz időm, készítek természetes fénynél is képet.

Sziasztok!

Vendetta

2009-10-11T06:38:00.006+01:00

Sziasztok!

Ennek az esős időnek hála, van időm egy kis időt eltölteni a gép előtt. Így most elkezdem bemutatni a késeimet.
Elsőnek a Vendetta nevűt. Ha jól tudom ez a szó olasz nyelvterületen vérbosszút jelent. Az addigi bicskáimhoz képest hatalmas mérete miatt kapta ezt a nevet, no meg azért mert akkoriban láttam egy olasz filmet, amiben szerepelt a vendetta szó, és nekem nagyon tetszett a hangzása. A kés kb 17 éves korom óta van meg. A testvéremtől kaptam, aki akkor a sorkatonai idejét töltötte, és a seregben csináltatta nekem. Most éppen nincs markolata, mivel eddig valami bakelitből volt, és most szándékozom lecserélni fára. Egy rövid történet, e késem hasznosságáról.:
Ifjonti koromban a Cukrosbácsik nevű zenekar road-ja voltam (zenekari technikus). Történt hogy a bodakajtori építőtáborba mentünk fellépésre, és mikor összeraktam a cuccot, kiderült, hogy egy mikrofon állvánnyal kevesebb van. A Vendettával az oldalamon irány a susnyás, vágtam két Y végű ágat, egy kis ásás, egy kis szigetelőszalag, és már kész is volt a mikrofon állvány. :)
A kés adatai:
Teljes hossz - 31 cm
Él hossz - 20 cm
Penge vastagság - 4 mm
A pengehát 9 cm hosszan fogazott, a végén sörnyitó van kialakítva. Itt a legvékonyabb a penge 20 mm. A legszélesebb pontján 35 mm. A pengehát eleje is élezett, tehát a hegy kétélű.

Folyt. köv.

Sziasztok!

A TŰZ otthona

2009-09-20T17:55:00.007+01:00

Sziasztok!

Elég régen jelentkeztem, de ennek az az oka, hogy hál' Istennek van mivel elfoglalnom magam. Mostanság ezzel a tűzrakóval bíbelődtem. Először is meg kellett keresni a rá valót, aztán ugye meg kellett építeni. Nos ezzel ma végeztem. További képeket itt lehet megnézni.

Első csapás

2009-08-28T06:27:00.014+01:00

Sziasztok!

A címet, Jackie Chan 1996-os, azonos nevű filmjétől vettem kölcsön, mivel nekem ez az első, magam készített késem. Elég sokáig tartott, de nekem megérte. A hibái ellenére, (ha lehet ezt mondani ) szerelmes lettem belé! Tegnap este fejeztem be a markolat elkészítését, és mikor mentem aludni , vittem magammal . Ilyet utoljára, kb tizennyolc évvel ezelőtt csináltam, mikor egy munkahelyről való távozáskor kifizetett végkielégítésből, vettem egy rózsafa markolatú dobótőrt és egy, a honvédségnél rendszeresített, tokból dobható tőrt. Na akkor voltam ilyen állapotban, hogy este is még a késeimet babusgattam. Aki késmániás, az megérti.

Itt kell megjegyeznem, hogy tulajdonképpen a kések miatt kezdtem ezt a blogot írni. Olajos János késes blogját olvasgatva jött az ötlet, hogy én is csinálok egy ilyet, bemutatva a késeimet. Bár eddig csak vásárolt, csináltatott késeket tudtam volna felvonultatni, de ez most megváltozott. Nem ígérem hogy kéthetente, vagy akár havonta, saját gyártású kést fogok bemutatni, de most már időnként felbukkannak azok is.

Térjünk vissza mostani alanyunkhoz, mely hosszas töprengés után a Korven Tikari nevet kapta. Magyarra lefordítva: Erdei Tőr. Nem akartam angol nevet adni neki, ezért választottam a finn nyelvet, mellyel amúgy is szimpatizálok, és eredetileg puuko-nak indult a drága, de ez lett belőle. Miért nem magyar nevet kapott? A különböző késes oldalakon barangolva láttam hasonló nevű késeket, és mag akartam különböztetni tőlük. És miért pont Erdei Tőr, azaz Korven Tikari? Ugyan még nem teszteltem, de szerintem mindent tud amit egy, Jani által fogalmazva, "búskraft" késnek tudnia kell.
A penge, egy hozzám került, házi készítésű bozótvágóból lett kivágva. Nem tudom milyen anyag, de megizzadtam mire valami élszerűt tudtam csiszolni neki. A pengeháton lévő mélyedést a hüvelykujj megtámasztására alakítottam ki. A markolat kicsit nagynak tűnhet, de nekem kényelmes fogás esik rajta. A markolatvégi kiszélesedés, sújtásnál ad biztos fogást. A markolat anyagát, a fához jobban értők, biztosan meg tudják állapítani, én csak azt tudom hogy egy szék részét képezte aktív időszakában.
Ennyi lenne az első késem története. A második is ki van vágva, ugyanebből az anyagból, de hogy meddig bíbelődök vele, azt még nem tudom.

Sziasztok!

Egy koncert margójára...

2009-08-20T15:39:00.004+01:00

Sziasztok!

Tegnap (aug.19. szerda) este volt egy koncert a Belvárosi Nagytemplomban. Történetesen Mága Zoltán hegedűművész, 100 koncertesre tervezett jótékonysági fellépéssorozatának, második koncertje. Közreműködött a Szolnoki Szimfonikus Zenekar Izaki Masahiro vezényletével, a Bartók Béla Kamarakórus, és az egyesített vegyeskar. Én a feleségem miatt voltam ott, aki a Bartók kórusban énekel. Tizenhét órára kellett menni, mert a fellépés előtt próbálni is kell, és tizennyolc órától még mise is volt a híveknek. Én szépen beültem a templomba, míg a kórus készülődött a próbára, és beszélgettem a egy régi barátommal, aki most a kórus asszisztense. Fél hat előtt meglepődve vettem észre, hogy hangosító konténereket tolnak be középen. Hinnye! "Ide aztán vajh miért kell hangosítás?" - teszem fel a kérdést félhangosan, mintegy magamnak. A templomnak igen jó akusztikája van, tehát mindennemű hangosítás felesleges. Mivel magam is voltam road, némi szakmai hozzáértéssel szemléltem a műveleteket.Nem igazán voltam lenyűgözve attól amit láttam. Szerintem későn érkeztek, hisz ilyenkorra a hangnak már állni kellene, és nem a művészek közt kellene bohóckodniuk. Miután elkészültek, kiderült az is hogy mire kellet a technika. Nem az egész 'zenekarkórus+művészek' miatt pakoltak ki, csak Mága Zoltánt, illetve a hegedűjét tették ki a hangra. Itt el is dőlt, hogy a lányoknak csak jól kell kinézniük, mert hallatszódni nem fognak. Közeledett a hat óra, a mise ideje, és én, mint hithű ateista elhagytam a templomot. Később kiderült, ez hiba volt! A koncert kezdésig hátralévő idő gyorsan eltelt beszélgetésekkel, az autó ellenőrzésével stb. Elérkezett a kezdés, kórus templomba oldalajtón be, én meg meglepődve tapasztaltam hogy a főbejáraton bizony bemenni már nem lehet. Illetve lehet hogy sikerült volna, méreteimből adódóan beverekednem magam, de azt hiszem akkor többek ajkát hagyta volna el olyan, ami Isten házában nem ildomos. Tehát kórus után oldal ajtón be. Ja igen! Miért is akartam mindenáron bemenni? A kórus nem hivatalos honlapjára akartam fényképeket készíteni. Így csak a kórus mögül, felemelt kamerával készítettem néhány képet, de ez így nem volt az igazi. A kórusnak csak a koncert elején, és végén volt dolga, a kettő közt szabad foglalkozás. Megjegyzem, a hangosítókat dicséret is illeti, mivel a templom ajtón kívülre is tettek ki ládákat(hanszórókat), mikor látták hogy mennyien rekedtek kinn! Mi is kerestünk egy padot, és beszélgetéssel múlattuk az időt. Volt egy kis mulatságos intermezzo is, mivel valaki összekevert két művet, és azt hitte hogy az a szám szól, ami után megint a kórus következik . Riadóztatta a többieket is, így volt alkalmam látni, hogy a kórus öt másodperc alatt futja a százat! :) Nem sokkal később szép nyugisan sétáltak visszafele, ismét elfoglalva a kényelmes padokat. Itt jegyezeném meg, talán jobban is járt aki kinn maradt, mivel a templomban igen meleg lett a sok embertől, és csak nyomokban volt levegő. Odakinn pedig a beköszöntő alkonyatban, hűlő levegőben, szállt a muzsikaszó! Megmosolyogtam, mikor egy padon ücsörgő nénike, rászolt a tőle nem messze álló csoporta, hogy ne beszélgessenek, mert ő a zenét akarja hallgatni. Ekkor megláttam, egy régen nem látott kedves ismerősömet, akivel megörültünk egymásnak, majd egy jót beszélgettünk. Ennek a beszélgetésnek az élményeiről majd talán születik egy másik bejegyzés. Miután a kórus elénekelte a záró számokat, és befejeződött a koncert, szépen hazajöttünk.

Aki idáig kibírta, annak további szép napot!

Sziasztok!

Tatabánya, Oroszlány, Szolnok

2009-08-09T07:49:00.005+01:00

Sziasztok!

Most a tegnapi napomról (szombat), Szeretnék egy kis összefoglalót adni. Igaz, a történet már pénteken elkezdődött, mikor Matos Zoli barátom felhívott, hogy másnap el tudnám e vinni őt autót venni Pestre? Rövid gondolkodás után igent mondtam.Az úti cél a nap folyamán még kétszer változott, és a vége Tatabánya lett. Mikor ez este kiderült, elhatároztam, hogy ha minden jól megy és Zoli megveszi az autót, és már rám nem lesz szüksége, akkor átugrom Oroszlányba, ahol kedves barátaink laknak. Mostanában úgysem leszek ennyire közel hozzájuk. Tehát korai indulás, tempós haladás az M0-ig. Ott beleszaladtunk egy szép, helyben álló torlódásba. Szerencsére Zoli ismeri annyira Pestet, hogy megkockáztattuk az előttünk lévő lehajtót, és Csepelen keresztül, át a Lágymányosi hídon, nemsokára az M1-esen robogtunk. A meleg hatására elfogyasztott folyadék egy része a bőrünkön át távozott, a maradék szeretett volna hagyományos úton távozni.Ekkor kellemes látványként pillantottuk meg a pihenőhelyet jelző táblát. Kisorolás, nagy parkoló, sok kocsi még több emberrel. Irány a benzinkút, és az ott elhelyezkedő mosdó. Vérmes reményeket nem fűztem a z intézményhez, de arra nem számítottam hogy zárva lesz! Mármint a mosdó. A benzinkút shop része zavartalanul üzemelt, hisz az hozza a bevételt. Aki a hosszú úton megéhezik, megszomjazik az jó drágán vásárolhat, de hogy "kulturáltan" végezhesse el a dolgát, azt már nem! Persze azzal dolgozni kellene, takarítani. Így kénytelenek voltunk a parkoló végénél, egy bokros részen könnyíteni magunkon. És itt kiderült hogy a Wc zárolása nem csak ideiglenes, ugyanis óvatosan kellett lépkednem, nehogy egy "aknát" szét tapossak. Látszott hogy a helyet rendszeresen erre használják az utazók. "Vándor! Köszöntünk az Európai Unióban!" Komikus! Innen már gyorsan elértük Tatabányát, hamar meglett az autó kereskedés is, mi több, még az üzlet is megköttetett. Részemről küldetés letudva, irány Oroszlány! Itt egy kis kitérőt teszek, és elmondom röviden hogy honnan ismerem Krisztát, és Gábort. Zsenge ifjú koromban, a harcművészetek lelkes rajongójaként Juhász Imre barátom(róla még lesz szó később), elvitt egy Kung-Fu edzésre, és ott ragadtam. Ott edzett Krisztike is. Egy pici, törékeny lány, fenékig érő hosszú hajjal. Emlékeim szerint ő akkor tizennégy, vagy tizenöt éves lehetett. Rólam tudni kell, ha valakit szeretek, azt nagyon szeretem, de ha gyűlölök valakit, azt is teljes szívemből teszem. Nos, őt nagyon szerettem. Mikor abbahagytam az edzést, és elváltak útjaink még egy darabig tartottuk a kapcsolatot, majd teljesen eltűnt a szemem elől. Négy, öt éve van internetem, és eszembe jutott hogy beírom a nevét a "gugliba", hátha ráakadok valamire. Nagy örömömre az első találat, a saját honlapja volt. Ismét felvettük a kapcsolatot, majd megbeszéltünk egy találkozót Pesten. Jót beszélgettünk, majd a a végére megérkezett a barátja , Gábor. Mikor elbúcsúztunk, Gábornak azt találtam mondani, hogy "nagyon vigyázz erre a lányra"! Nos annyira megfogadta a tanácsomat, hogy tavaly nyáron összeházasodtak, amire meghívtak minket is. Az esküvőre Gábor készítette az összes tortát. Nem bírtam végigkóstolni a felhozatalt, de amit ettem, attól elájultam a gyönyörtől! Ami legjobban ízlett, az az Urak tortája nevű csoda volt! A mai napig a számban érzem azt az ízt. Egy szó mint száz, Gábornak Isten adta tehetsége van a cukrászathoz! Időközben létrehozták a Pelle-Molnár Kézműves Bonbon nevű céget. Nos tegnap náluk jártam, ha már úgy is a közelben voltam, és nem régen született meg a kislányuk, és most volt Krisztina nap is! Tehát volt apropóm bőven! Érkezésemkor Kriszta fogadott, mert Gábor a műhelyben dolgozott, majd később a lakás és a műhely közt ingázott. Beszélgettünk, Kriszta babázott is, mert a kisasszony megkövetelte a törődést. Közben folyamatosan kínálgatták a bonbonokat tesztelésre, amit én hősiesen vállaltam. Életemet a bonbongyártásért! :) Nem volt az olyan rossz elfoglaltság, akár hivatásosan is művelném!:) Nem minden nap eszik az ember különleges bonbonokat. Nekem kifejezetten ízlett a levendulás, a rózsa borsos csoki, és még sorolhatnám, de a korona az a Tokai boros bonbon volt! Beleborzongtam a gyönyörbe amit az okozott! Mondhatni egy kulináris orgazmus volt! És most nem túloztam! Gábor meg is jegyezte, hogy az ilyen arcokért érdemes csinálni! Egy ízletes kakaspörkölt ebéd elfogyasztása után, nem sokkal már indulnom kellett, mert még itthon is volt programom délután. Tehát vissza Tatabányára, ahol Zoli épp elintézte a papírokat, és közösen irány haza. Fél öt körül érkeztem meg, Gabi beszáll, és már mentünk is tovább a Milléri Szabadidő központba, ahol a már említett Juhász Imre barátom, kínai mestere tartott nyílt edzést.
A félreértések elkerülése végett: nem edzeni mentem, hanem fotózni. Bár ott elkapott az érzés, hogy újra el kellene kezdeni edzeni, de nem tudom hogy lesz-e rá elég erőm? Félek hogy nem, és kiütéssel győz a lustaság. Hisz most is itt ülök a gép előtt és írom ezeket a sorokat. És még csak azt sem tudom, hogy van-e értelme? Két, három visszajelzés érkezett csak, hogy valaki olvassa is azt amit én írok. Ha esetleg valamelyik bejegyzésemhez van hozzáfűzni valód, kérlek írj nekem pár sort!

Sziasztok!

Kohári Pisti bárdja

2009-08-06T12:37:00.020+01:00

Sziasztok!

Most egy bárd újjászületését szeretném bemutatni, de inkább képekben. Történt ugyanis, hogy Kohári Pisti barátomékat meglátogattuk Pengyomhegyen, és a sok érdekes látnivaló közt megakadt a szemem, egy vélhetőleg orosz gyártású, leharcolt bárdon. Addig, addig fájdította a szívemet a látvány, míg elkértem Pistitől egy kis renoválásra. Ezt mutatom meg néhány képben.
Hozzátartozik a történethez, hogy nem a konyhából került elő, a jobb napokat látott eszköz, hanem udvari szolgálaton volt, a jószágok etetésében segédkezett.

Az eredeti nyél törött volt, de a szigetelőszalag egyben tartotta:

Kicsit rozsdás.:

Felcsiszolva:

A nyers markolatok:

És a kész mű, olajjal melegen beeresztve:

Szolnok esti nyár

2009-08-01T20:39:00.007+01:00

Sziasztok!

Hosszú idő után feleségemmel úgy döntöttünk, hogy este bemegyünk sétálni a városba. Kicsit szét nézni, enni egy fagyit és hátha lesz valami program is. Nos a fagyi nagyon finom volt (Édes Titok cukrászda a Kossuth téren), ajánlanám a Dolce Latte nevű tüneményt! A fagyi után elkezdtünk a Hild tér felé orientálódni, arról valami rock zene szűrődött. Nem tudom ki volt a színpadon, de a nyújtott teljesítmény nem is ösztönöz arra, hogy kiderítsem kilétüket. Inkább tettünk még egy kört, és közben rájöttünk hogy szívesen elfogyasztanánk egy hamburgert is, tehát irány a Hamburgerland! Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy szombat este fél nyolc után egy kicsivel, zárva van. Két évet dolgoztam az 1001 Non Stop-ban, és emlékeim szerint szombaton este kilencig, tízig nyitva volt. Ebből én arra következtetek, hogy a hamburgeres sajnos nem megy jól, és lehet hogy végleg bezárt. Régen jártam már a belvárosban, így nem vagyok napra kész az aktuális üzletekről. Tehát a hambi ugrot, de valamit enni kellett, így nosztalgiából vettünk két bermuda szendvicset. Röviden: kár volt. Na, vissza a Hild térre, ahol éppen átszerelés volt a színpadon. Örömmel láttam hogy vannak fúvósok is, ez reményt adott egy kis jó zenére. Némi vacakolás után Molnár Robi felkonferálta a zenekart, akik ha jól emlékszem az Atlantic Crossing Orchestra névre hallgatnak. Nos, ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy a zene az jó volt, kifejezetten kellemes volt hallgatni a fúvósokat, de az énekesnek nem kellene erőltetnie az éneklést. A műsorukat végig hallgattuk, majd elszörnyedtünk mikor Molnár Robi felkonferálta a következő fellépőket. Valami tánccsoport, és aztán a Hip Hop Boys! Rémisztő! Mikor "futottak", már akkor sem voltak senkik. Most kinek volt az ötlete feltámasztani ezeket? És legfőképp miért? És ezek után jött volna az est legminőségibb zenekara. Nem hallottam még őket, de így is ki merem ezt jelenteni! Ugyanis a zenekar basszusgitárosa Zombori Sanyi barátom, aki szerintem az ország egyik legjobb basszusgitárosa! Az ő személye nekem garancia a minőségre! De sajnos nem tudtuk megvárni őket, ugyanis a szervezők kicsit alábecsülték az érdeklődők számát, amit a feltűnően kevés ülőhely mutatott. Sokáig ácsorogni meg nem olyan élvezetes, így hazafelé vettük az irányt.

Sziasztok!

Első nekirugaszkodás

2009-07-31T11:17:00.005+01:00

Sziasztok!

Pár napja már létrehoztam ezt a blogot, de idáig nem volt sem időm, sem ihletésem írni. Most egy olyan témával foglalkozom, ami már régóta bosszant, ez pedig a köszönés.
Sokan, sokféleképpen ítélik meg a köszönés fontosságát és mikéntjét. Én azt vallom, hogy az köszön, aki jön, vagy aki megy! És akkor teljesen mindegy, hogy ki vagy, Milyen rangban tündökölsz magad előtt. Én, ha bemegyek egy boltba, akkor is előre köszönök, bár ugye én lennék a vevő, akiért az eladó lenne. Az más kérdés, hogy hogyan fogadják az ember köszönését, de az már sokat elárul a másik személyről! Ha történetesen boltosról van szó, akkor a kiszolgálás minőségéről. Most úgy tűnhet, hogy egy boltba való betévedésem dobta fel a témát, de nem.
Munkahelyemen úgy alakult, hogy a portás bácsi szabadsága miatt nekem kellett beülnöm a portásfülkébe. Olyan helyen dolgozom, ahol termeket lehet bérelni különböző megbeszélésekre, és egyebekre. Hétfőn is volt egy ilyen megbeszélés, én annak rendje módja szerint ülök a helyemen, és elkezdenek jönni a delikvensek. Elvemhez híven, aki köszön, annak visszaköszönök. De a sok nyakkendős, öltönyös közül csak kevésnek sikerül belőlem kicsikarni a "fogadj istent"! Jön befelé az ajtón, és csak néz, mint egy birka. Bár ez lehet, hogy bántó a birkákra nézve! :) Tudom hogy nem vagyok egy bizalomgerjesztő látvány annak, aki nem ismer, de miért csak a beszélőközpontja bénul meg a félelemtől? Merthogy a mozgás-koordinációja működik, ugyanis tempósan halad tovább. De még így is ez a kevésbé bosszantó! Ez így még elmegy a neveletlenség kategóriába. A következő típus a bunkó. És itt kérek elnézést a különböző száraz ágaktól!Tehát a helyzet a következő: Delikvens halad befele az épületbe, de hiányos információi miatt megáll előttem. Idáig rendben van a történet. A baj most jön! Igen! A köszönés elmarad és egyből az információ-éhségét akarja csillapítani. Bamba képpel böfögi ki magából: az x y csoport merre van? Első felindultságomban egy műanyagvonalzóval szeretném adig ütögetni a fejét amíg mozog,de gyorsan megnyugszom. Ekkor hangos, kioktató hangsúlyú köszönést vágok az arcába, amitől megszeppen, és halkan elmotyog egy köszönésre hasonlító valamit. És érdekes mód, majdnem mindig megismétlik a kérdést, mintha én azt nem hallottam volna. Lehet, hogy nem említettem, de ez nem a fiatalabb generáció! Vannak nálunk olyan csoportok, ahova fiatalok járnak, de ők köszönnek is. Jó, jó ott is becsúszik egy-két faarcú, de ritka. A baj inkább az, hogy nem a megfelelő köszönést választják. Negyven évesen fennakadok azon, hogy egy tízen-húszon éves hellót, vagy sziát köszön.
De legalább köszönnek!

Viszont látásra! Sziasztok!